Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23 óra= egy nap

2012.03.24

 Megváltoztattam a dizájnját az oldalamnak. Tavasz van, lecseréltem a snowboardost. 

Amint említettem röviden, tegnap este befutottak a Jutkáék, bár minden óhajom így teljesülne, lett társaság a borhoz. Nem is fájdult meg tőle a fejem. Finom volt. Csináltam kis hideg vacsit, sonkával, szalámival és sokféle sajttal, az megy a borhoz. Sajnos tényleg elszoktam a vendégfogadástól, egy csomó mindent elfelejtettem az asztalra tenni, már majdnem jól laktunk, mire kiderült, hogy az újhagymát és a paprikákat a pulton felejtettem.

Aztán reggel elmentünk kávézni. Az én ötletem volt, hogy hova menjünk. Amikor először voltam ott, megfogadtam, hogy többet ide nem jövök, mert a pasi, aki kiszolgált hülye is volt, meg gusztustalan is. A sütik azonban helyben készülnek, és nagyon finomak. Ezt később tudtam meg, mert kétszer is vittem onnan, és nem bántam meg. És a pasi is mintha kissé kirúgta volna magát. Tetejébe semiramis kávéjuk van, gondoltam kóstoljuk meg. Hát, kár volt. A kávé nagyon finom, avval, meg a sütikkel továbbra sincs semmi baj, hanem a pasi......! Fájdalmasan amatőr. És abból a fajtából való, aki nem is ugatja a vendéglátást, tehát nem az érdekli, hogy a vendég jól érzi-e magát,hanem hogy neki kényelmes legyen. Kitettek pl. az udvarra két irinyó pirinyó asztalkát, kb. két csésze kávé fér el mindegyiken, és mindegyikhez egy-egy lócát. Érdekes lehet egymás mellett ülve hármasban egymáson keresztül társalogni. Amikor megkérdeztük, hogy kivihetnénk-e egy hokedlit, azt felelte, hogy nem, mert az fából van. Hogy ez miért érdekes adott esetben, nem tudom. Nem esett az eső, és nem örök időkre gondoltuk kint hagyni.

Ez az ember valamiféle néptanítói vénával rendelkezhet, mert nem kiszolgálni, hanem rendre nevelni akarja a vendégeket. Kioktat, helyreigazít, szóval pályát tévesztett, arról nem beszélve, hogy a saját üzletét rontja. Régen állami üzletekben lehetett ezzel a típussal találkozni. Gondolom, nem akarnak személyzetre költeni, ezért végzi ezt a munkát a ház ura, de hát egyáltalán nem oda való.

Aztán kimentünk Csopakra megnézni a bio-piacot, de nem volt. Majd április végétől. Így hazavittem a Jutkáékat, és én is hazajöttem. Ők várják az Eszteréket, sütnek-főznek, nekem meg ki kéne takarítanom a teraszt, mert már ki lehetne ülni, de a macska miatt nem tudom, mert félek, hogy elcsavarog, ha meg bezárom akkor ordít torka szakadtából. Pedig kapott ma tőlem egy catnippel töltött fehér plüssegeret, de ez sem tudja lekötni.