Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A cím túl rövid

2012.03.30

 A nagy politizálásban elfelejtettem megírni, hogy végül is nagy siker lett a vacsi tegnapelőtt. Finom volt a harcsapaprikás, nekem is nagyon ízlett, a galuska, hát hmmmm...., kiderült, hogy van olyan ismerős, aki még ennél is nagyobb méretben szereti, a bazalt meg valami módon megpuhult, és el is fogyott minden. Így aztán sikerként könyvelhetem el.

Van egy nő, aki állandóan holmi üzletekkel bombáz, hol halat kínál bomba áron, egyébként az tényleg nagyon jó ár a frissen fogott és pucolt fogasért, hol mást. A múltkor a zuhany alól csöngetett ki, hogy nem kérek-e valamit, már elfelejtettem, hogy mit, olyan pipa lettem, amikor megláttam. A kocsmában tartózkodik leginkább, én onnan csap le, ha gyanútlanul arra sétálok. A múltkor tojást tudott 40 ft-ért, na arra rá is buktam, mert tényleg marha drága lett. Annak ellenére tettem, hogy nem vagyok egy nagy tojásfogyasztó; hat darab elég nekem két hétre. Persze ha a Marci hazajön, nagy rántottázások vannak, több kell. Szóval kértem tőle húsvétra huszat. Lett indok a vegzálásra, naponta sürgetett, hogy na akkor mi lesz, mondtam, hogy marad a húsz, és húsvétra. Persze kitalálta, hogy előbb kérjem, hátha felmegy az ára. Okés, hozza előbb, sőt még kértem hatvanat, mert a Flóra is kért. Erre közli, hogy akkor nagyszerű, hatvanért már hozza is. Hát úgy felbosszantott, hogy na! A fene egye meg az ilyen cigánykodó alakokat! Mondtam neki, felejtse el az egészet, ennyiért bárhol kapok. Ki is megyek holnap Tihanyba a biopiacra, és kost was kost veszek tizet. Elég annyi, mert kb. 15 van még itthon. Most tényleg nem a pénz vagy az a szar tojás, hanem az ilyen alakok tudnak felhúzni. Noha tudom, hogy nem ér annyit az egész, meg pitiáner vagyok (tesóm szerint), de a jelenség az, ami bosszant, nem a pénz. Persze nem is bosszant, mert már rég elfelejtettem, csak leírtam. 

Hát mára megint hallom Pali legújabb kalandjait. Kis főnöke meg úgy látszik, már nem csak paranoiás, hanem skizofrén is, mert hangsúlyozni kell, hogy most mint mi nyilatkozik. Lehet, hogy többszörösen szakadt személyiség, egyben a megváltó és az atyaúristen is. Sajnos a nagy purparlé közepette elsikkadni látszik hatalmas gazdasági sikere, a zöldmezős beruházás, amit jó kommunikációval magáénak próbál beállítani. Akiknek szól, meg úgyis isszák minden szavát, és a legnagyobb csúsztatásokat is benyalják. So it goes. Plagizálgatok itten, majd a végén forrásanyagként megjelölöm Vonnegut-tot.. 

Szarakodik ez a gép, pedig most frissítettem a nodot.

Tegnap este el akartam menni jógára, meg utána zumbára is, végül egyikre se mentem. Az elsőre azért nem, mert elfelejtettem, hogy bőven órám van még amikor kezdődik, a másikat meg simán elfelejtettem, a kutyával düdörögtem. Szegény nagyon pocsék állapotban volt, olyan büdös (sajnos még mindig), mint egy két lábon járó okádóláda. Szerencsére ma reggelre nagyon vidáman ébredt, jól is van. Némiképp letörte, hogy nem kapott reggelit, de hát ma a koplalás napja van. Az ő érdeke. Sajnos ezt nem tudom neki megmagyarázni. Mindenestre sport gyanánt bringáztam egyet teljes hegymenetben, meg mindjárt megint azt fogom tenni. Zuhanyozás előtt. Elhatároztam, hogy minden nap fogok tekerni, optimális esetben kétszer, reggel és este is. Az a baj, hogy ismerem saját elhatározásaimat, meg azok végrahajtási rátáját. A bicikli egyébként életében még csak egyszer fordult, ami azt jelenti, hogy összességében egyszer mentem vele 1000 km-t. Most meg még csak a 200-hoz közelítek. Azt most nem írom le hány éve van meg, részint mert nem tudom (de sok), részint mert tényleg gáz.

Még mindig ma van, csak nem kezdek újabb oldalt. Időközben összeszedelelőzködtem, persze bringázás, zuhanyzás, hajmosás, puccoskodás után, és mit nem kell csinália egy szingli nőnek! alapon bementem Veszprémbe. Már a múlt héten is azért mentem be, hogy zuhanyzó csövet vegyek, bármi is legyen a hivatalos neve, mert a régi már búgott, dalolt, és szerteszét spriccelt, szóval megérett a cserére, amit önnön magam már végre is hajtottam. Aztán kicsit shoppingoltam, többek közt vettem egy alakformáló trikót mintegy hétezer ft-ért, de nem is formál olyan nagyon. Valójában csak az annorexiás tínédzsereken mutat jól. Ismét jól bepaliztam magamat!

Aztán kijőve a Triumphból majd' nekimentem egy pasinak, akivel anno mintegy 35 éve volt egy egyéjszakásnak is erős túlzással nevezhető kalandom, mondjuk úgy, egy délutános kaland volt az csak. Meg se ismert. Persze lehet, hogy igen, csak nem tudta hova tegyen, mindenesetre nem köszönt..... Nem esett jól, de annyira azért nem számít, hogy ezen búsongjak. A történtek "érzelmi" alapját tekintve, semmi sem volt. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon én miért emlékszem rá? Nem mintha valaha is eszembe jutott volna, mert az egész ügy teljeséggel felejthető volt. Lehet azért, mert tudom, hogy ő kicsoda, veszprémi szinten nézve egy "celeb". Én meg nem. Még csak veszprémi se vagyok jó régóta. Nem is hiányzik. Az egy olyan hülye etap volt az életemben,amit ott töltöttem. Különösen mielőtt VF-el megismerkedtem. Abszolut elvetemült életet éltem, különösebb "erkölcsi tartások" nélkül, bár én az erkölcs szón nem csupán a szexualitást értem, mint honfitársaim zöme. Igazából szartam mindenre, nem számított semmi, hogy ki mit gondol rólam, vagy hogy ki is vagyok én. Csináltam pár olyan dolgot, amire egyáltalán nem vagyok büszke, sőt! Azt hiszem, el is felejtettem, vagy legalábbis jól elfalaztam ezeket a dolgokat valahova jó mélyre, és valószínű meditálnom kellene hozzá, hogy eszembe jussanak.  Szerencsére az embernek vannak ilyen jó kis önvédelmi mechanizmusai, segítik a túlélésben.

 Ez a meditálás egyébként szintén olyan ügy, ami nem megy nekem. Egyszer a Jutka elvitt egy magát kineziológusnak nevező nőhöz, aki szerintem valami botcsinálta kontár volt, nem tudom honnan szerezte a paírokat, amiket kibiggyesztett a falra. Nem tudtam elolvasni miféle végzettséget voltak hivatva igazolni, de a nő abszolút hiteltelen volt a szememben. Óránként 4000 ft-ért, számla nélkül természetesen. Szóval ő próbálta velem ezt a meditálást, de nekem ez nem ment. A szokásos humbug. Szerintem ezekhez én túl értelmes és leginkább baromi kételkedő vagyok. Már gyermekkoromban is a szkeptikusok közé tartoztam, semmit sem hittem el csak úgy, nekem mindenről bizonyosság kellett. Na, ez a jó tulajdonságom máig megmaradt, így aztán nehezen lehet bepalizni. (Kivéve alsóneműket, szépészeti dolgokat, fiatalító és ránctalanító krémeket... bár lehet, ha hinnék bennük, még hatnának is.) Szentül hiszem, hogy Jézus azon sorai, amiket a klérus előszeretettel félremagyaráz, hogy " a hited meggyógyított téged" szent igaz. Ő ugyanis a gyógyulásba vetett hitről beszélt, nem pedig istenhitről. De hát ez is egyike a hatalmas csúsztatásoknak, amikkel jól átverik az egyszerű embereket.

Szóval én nem tudok eltávolodni ettől a világtól, és asztrálsíkon fentről nézni mit tesz szegény porhüvelyem. Most éppen egy jó kis Pilsner Urqell sört vedel, miután nagyszrű sült csirkével vertem el éhemet rukola és paradicsom, valamint újhagyma és retekből készült salátával körítve. Csak hogy ne legyen ez ez egy tökletes fehérje kaja. A sör ugyanis masszív szénhidrát.

Na, ellépek, körülnézek a neten, lemondott-e már Pál. Nem nagyon tetszik nekem ez az ünneplés, kárörvendés, amit az ellenzék, élén az LMP-vel rendez. Miért nem tudják méltósággal tudomásul venni politikai ellenfelük fiaskóját? Miért kell ezen örvendezni? Nem ez a szerencsétlen balga tehet minderről. Akkor kéne örvendezni, majd ha a főnöke mond le. Nem az istenre gondoltam.