Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A helyzet fokozódik

2012.07.12

 Leginkább a bolondokházában. Felső szomszédom, az egyagysejtű fafejű nő, elhatározta, hogy kifesteti a lépcsőházat. Való igaz, nagyon mocskos az első emelettől kezdve. Van még tetőtér. De hát, az ő albérlőik mocskolták össze, nekem semmi közöm hozzá, arról nem beszélve, hogy itt lent teli van minden szekrényekkel, ergo, nekem aztán nem sürgős, tudok várni addig, amíg a közös felújítási alapból közösen kifestetjük az összes négy lépcsőházat. Nem úgy ő. Neki minden azonnal kell, mégpedig qrva drágán, merthogy ő igényes. Na, én az elején kihúztam magamat a projektből, és mit érdekel engem, hogy mit mond rólam. Ez persze az Adrit nagyon érdekli, hogy hát még a végén faszarinak tartják. Hát akkor fizessen nyugodtan 12 és fél ezer forintot, én meg inkább faszari leszek. Meg is mondtam a nőnek, hogy nem igazán szeretek pénzt kiadni olyasmire, amit nem kértem, nincs szükségem rá, és nem leszek általa semennyivel se jobb helyzetben. Azt mondta, igazam van. Egyébként mindenre ezt mondja. Biztos ezt tanulta a szakmai tréningeken, mert hogy ilyen árutukmálással foglalkozik. Az erkélyéről dől rám a muskátlijának a szirma, levele, naponta hússzor söpröm ki a teraszt, és esténként, midőn locsol, ömlik a fejemre a víz, amennyiben kint tartózkodom. Ha nem, akkor a székpárnákra. Mikor ezt nehezményeztem, válasza természetesen az volt, hogy igazam van, majd befelé fordítja a muskátlikat, de persze nem, hanem inkább még gyakrabban szórja a koszt a nyakamba. Egy nagy hülye.

A másik nagy Igényesék szemben vele elkezdték felújítani a lakásukat. Majd jövőre költöznek bele, de most két hónapig felújítási munkákat végeznek. Ki is tacepaózták, hogy elnézést kérnek a kellemetlenségekért. Egész nap fúrnak, mert még a villanyt is áthuzalozzák a falban. Kell is, már lassan 6 éves ez a ház. Nagyon remélem, hogy a villanyszerelők jól megetetik őket, és nem is nyúlnak hozzá, mert mégis mi a bánat baja lenne annak a vezetéknek a falban? A nagy marhák meg persze kifizetik. Festetnek is. Egy ekkora icsányi lakást (60m2) 300 ezerért. Mert hogy igényesen festetnek. Úgy látszik, ez a varázsszó arra, ha nem tudják, jódolgukban mire szórják a pénzüket. Persze ezek is csak amolyan segg újgazdagok. Az Adri mindenesetre délutánonként elhordja a lányait altatni, mert itt nem lehet a zajtól. 

A reggeli nyuszimotor koncert változatlanul zajlik, csak már szívesebben dübörögnek a lépcsőházban, úgy idegesítőbb, ha egyáltalán ez lehetséges.

Megjött Gyulám, és avval basztat, hogy menjünk a Ricsiékhez babanézőbe. Való igaz, már meg kellett volna tennem, de hát szégyen gyalázat, sose volt időm, vagy kedvem, vagy pénzem benzinre. Most sincs, 100 ezer ft mínuszom van, de ha kell. hát legyen meg minél előbb. Mert annyira fontos vagyok én nekik. A nagy túrót! Három éve nem jelentkeznek se telefonon, se sehogy. Amikor Vf 60. születésnapjára voltak hivatalosak, akkor eljöttek, és felhívtak, hogy ha akarom őket látni, menjek le valami étterembe, ahol a Ricsi rém részegen támolygott és hőbörgött, és kínosnál kínosabb helyzetekbe hozott. MIndegy is, én azt hiszem, amit tudtam, megtettem érte, már rajta áll, hogy mit csinál az életével. Még a végén az lesz, hogy én akarok tőlük valamit, pedig áááááá dehogy!

Pánkónak is szülinapja lesz, meg is kell kérdeznem, mikor mehetek köszönteni. A Nóri névnapját is nyugodtan megemlékezhettük volna ugyanakkor, de nem, azt külön kellett. Persze a strandra nem vittem virágot, mást meg minek kéne venni névnapra? Bár várták. Vittem könyvet, de az nem ajándék. Nekem meg nincs pénzem designer cuccokra, amit veszek, meg nem elég jó, és csak ki van dobva. 

Most jól megszívatott egy pasi is, mert előadta, hogy a lányának vesz 70 órát, és majd a 70%-át előre kifizeti, a többit meg akkor, ha le nyelvvizsgázott. Megkérdeztem, hogy vajon így akar-e engem ambicionálni arra, hogy jobb munkát végezzek, mert kár azt feltételezni, hogy ha mintegy premizál a mézesmadzaggal, majd jobban fogom tanítani a gyereket. Nem, én szeretem a szakmámat, és mindenkit egyforma lelkesedéssel, a legjobb tudásom szerint tanítok...