Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az állatgyűlölőkről

2012.10.19

 Tegnap teljesen felzaklatott Alfimacsek fészbukos megosztása egy gyönyörű cicáról, akit a "gazdái" bevittek egy állatorvosi klinikára elaltattatni, mivel a lakást felújítják.... Nem fűznék hozzá kommentárt. Jól mutatja szép hazánk kultúráltsági szintjét az ilyen és ehhez hasonló eset, ami naponta történik. Valami ilyesminek köszönhetem Shantit, gyönyörűséges cicámat is, mert őt is azért vitték be a klinikára alomtestvéreivel együtt, mert nem kellettek, tessék őket elaltatni. Szerencsére az állatorvosok általában úgy vannak megszerkesztve, hogy gyógyítani szegődtek, nem ok nélkül gyilkolni, így ők ezeket a nemes kéréseket elutasítják, és inkább megpróbálnak gazdit találni szegény halálsoron lévőknek. Befogadtam persze, pedig én nem nagyon akartam macskát, mert a társasház, ahol lakom, nem igazán alkalmas ilyesmire. Itt nagyon sokan gyűlölik az állatokat, és eléggé közútálat tárgya voltam már Fifi miatt is, nem beszélve egy újabb rettenetről. A jónép általános fogalmai szerint egy háziállat nem más, mint egy négy lábon járó szarzsák, akiből dől a lé és más szilárdabb anyagok.Így aztán, ha valahol előfordult egy darab kaki, az rögtön a Fifi bűne lett, hiába magyaráztam, hogy egy kutya sose ásna lyukat a homokba, és temetné be a produktumát. Ám a kutya még csak hagyján, többen el bírják viselni, de a macska! Azt még a kutyások zöme is megveti, sőt ők leginkább. Bizonyára sokaknak volt már része abban az örömben, ahogy a roti tulajdonos büszkén meséli, hogyan tépett szét egy macskát az ő nagy és rettenthetetlenül bátor ebe. És jókat röhög.... Ők általában ugyanilyen szemléletesen röhögnek azon is, hogy kb. így bánna el a jószág egy cigánnyal is, esetleg egy zsidóval, ha a büdös komcsi libsi rendőrség nem büntetne érte. Szép és nemes lelkek. Szóval, az állatgyűlölők sokfélék, nem csak ezek az egyszerű menetre járó agyúak, vannak sokkal kifinomultabbak is. Ők szép csendben fagyállót öntenek az állatok italába, aztán nem nézik meg, ahogy a szerencsétlen menthetetlenül kimúlik. Mert mondjuk ráült éjjel a kerti székére. Azok a széplelkek is idetartoznak, akik "szeretik az állatot", de lehetőleg jó messziről, ablakon keresztül nézve, és az állat be nem teheti a lábát az ő naftalinszagú gyönyörű otthonukba, ahol minden délben asztalon gőzölög a húsleves (rozmaringos tálban),  és békebeli sütiszag lengedezik a konyha körül. Idilli. Itt hogyan is venné ki magát egy kutya, vagy egy macska? Még a végén megfertőzné a húslevest, vagy egy macskabajusz belehullana a sütibe. Isten őrözz! Holtan is esne össze őnagysága, ha mindez megtörténne. Hozzájuk csak úgy léphet be emberfia is, ha előtte levette a cipőjét, és gondosan fertőtlenítette a papucsot. Aztán a kisgyerekesek, akik joggal zúgolódnak, hogy a macska belepisilt, kakilt a homokozóba.... azt azonban elfelejtik, hogy a takarót ők nem tették fel előző este a homokozóra. Annyira belemerültek a pletykálkodásba, hogy azt se vették észre, hogy a gyerek fejre esett a csúszdáról, betörte a másik orrát a nyuszimotorral, nemhogy a homokozó eszükbe jutott volna. Különben is tök sötét volt már, mire befejezték a retyetelést, a rohadt macskája neg beleszart!!! Aztán persze ő volt az is, aki a lépcsőre csinált. Szegény cica, szeret inkább egy kicsit ásni előtte, és nem a puszta betonra tojni, különben is annyi természetismerettel igazán rendelkezhetnének még a legelszántabb pávatyúkok is, hogy a macskák nem esznek olyasmit, aminek magja van. Azok a nyestek, és a kocsikat kéne félteni. Ott vannak aztán még azok, akik " jaj, a gyerek úgy imádja az állatokat, mi is veszünk kutyát". Igaz ugyan, hogy már most rendkívül humorosnak találják, hogy a kutyám és a cicám, ha meglátja a fent említett, egyébként két éves gyereket, pánikban elmenekül. Egy ekkora gyerek még nem fogja fel, hogy a plüssmaci és egy élő állat között van némi különbség, bár jó esetben, normáliséknál esélye van rá, hogy ha kap egy kutyát, megtanulja. Tapsztalataim szerint azonban nem így lesz, az agyonűzött, agyon nyaggatott állat esetleg odakap, és akkor aztán vége is a jópofaságnak, jó esetben csak jól elverik, mert neki kell mindent tűrnie, rosszabban kidobják, elatatják, nem kell. Az ilyesmit nem árt kissé jobban megfontolni. Na, mindegy. Állatgyűlölők voltak, vannak, lesznek, engem nem érdekelnek, csak nagyon nagy barmoknak tartom őket. Azért nem öntenék fagyállót a vízükbe, kérem ők se tegyék az én állataimmal.

Más: Ma reggel 10-re időpontom volt a körmösnél. Nem, nem műköröm, csak zselés lakk, ami sokkal kellemesebb alkotmány, és le sem jön, lehet vele takarítani, bármit csinálni, szép fényes marad. Namármost, holnap megyek Budapestre, szerettem volna a sarki ribancnál elegánsabb külsőt ölteni, mivel a körmöm enyhén lenőtt. Szóval meg is beszéltem ezt az időpontot, oda is mentem, aholis közölte egy hervatag fodrászlány, hogy még nincs itt. Nem is volt még tíz óra, leültem, vártam. Bár azért átfutott az agyamon, hogy tanárságom idején szép is lett volna, ha pontban órakezdésre esek be, és az órából lecsípett időben kávézok, öltözködöm át, szedem a holmimat, veszem elő a kellékeket. Itt még randább a dolog, mert az én általam zsebbe fizetett időről van szó, és már egyszer feldühített a nő, amikor "kicsit csúszom" felkiáltással két agyatlan libát is voltam szíves végigvárni. Gondolom a "kis csúszás" ilyenkor kezdődik. Szóval telefonált, hogy tíz percet késik. Akkor gondoltam felállni, de úgy döntöttem, nem bosszantom magam, megvárom. Vártam negyed tizenegyig, akkor berobogott egy erősen újgazdag fellépésű nő, és kiderült, ő is tízre jött. Volt esze, negyedórát késett. Ő már tudja hogyan döglik a légy manapság. Szóval akkor álltam fel, és adtam át neki a helyet, várja csak nyugodtan, gondolom, úgyis ő lett volna az első. Több a pénze. Én elvégre csak az angoltanárnője voltam, köztudottan lúzer.