Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldog Karácsonyt!

2012.12.26

 Ugyanis, mint tudjuk, Karácsony 12 napja...... Ma még csak a második, a two turtle doves, ahogy az egyszeri tanítvány mondta, a két teknősbéka. Az akut ünnepeknek vége, sajnos vagy sem, és jönnek a csendes, mélázgatós, süti-maradék-evős, ajándék-olvasgatós békés karácsonyi napok. Ezeket nagyon szeretem. A baj csak egy, Marci ma visszament, és újra egyedül maradtam, ami nem rossz, csak a Marci hiányzik. neki meg a Linda, és máris helyben vagyunk, ti. ez teljeséggel érthető, és természetes. Az ünneplés számomra nem alakult valami fényesen, nem tudom miért, talán mert nagyon nyomasztott a léc, amit perfekcionista testvérem elég magasra helyezett, lévén náluk egy szürke vasárnapi ebéd is maga a lakodalom. És minden tökéletes. én meg ugye... Először a bejglit csesztem el, de rettenetesen. Röviden szólva szar lett, szétrepedt, száraz, törik, meg őszintén szólva nem is szeretem... Soha többé. Aztán csokis-gyömbéres süti, gyakorlatilag szétmállik... Aztán jött a töltött káposzta,  na, az fincsi lett, azonban senki se kért. Lefagyasztottam. Főztem kocsonyát is, ami nem alvadt meg. Azonban megolvadt. A végén még zselatint is főztem bele, de tiszta undormány volt, ahogy a hugom, egy hosszabb, fűtött autóban töltött etap után meleg vízbe mártogatta, hogy ki lehessen borítanai, szóval csöpögött. Kb. belehaltam volna, ha ennem kellett volna belőle. Aztán libamáj pástétom jött, az jó lett, de a gyomrom addigra már olyan állapotban volt, hogy legszívesebben vízen éltem volna. Aztán jött a vasárnapi ebéd.Tyúkhúsleves, nagyon finom, aztán gesztenyével töltött pulykamell krumplipürével és -salátával, párolt kelbimbóval és brokkolival. A fatörzs helyett gesztenyés trüffel tortát csináltam, ami nem szarvasgomba, mint többen gondolták. Az is jó volt, de a szokásos csokito (= ronda de finom) stílusban előadva. Hát én ezt tudom. Marcinak van igaza, "szard le anya", érezd magad jól, és ne dőlj be olyanok rólad alkotott véleményének, akik maguk nem tudnak élni. Szenvedésre teremtettek, azonban tökéletesek. Tetejébe valami rohadt influenza-szerűség teljesen belém ette magát, nem bírom abbahagyni a köhögést, hullára elfáradok, este fél 9-kor ájultan alszom, reggel meg negyed 11-kor kelek. Hála istennek, nem baj. Olyan jó lesz ez a pár nap jövő évig!  Kaptam egy halom könyvet, mind nagyon jó. Különösen Ungvári Tamásra vágyom már, de még félig vagyok a Szitakötővel (Vámos Miklós), meg itt van Alfi, a vérmacska második kötete is, valamint a Kern könyv és egy Allan és Barbara Paese is, amit a Ritától kaptam. Mindegyiket külön-külön alig várom. Mint már írtam, imádom ezeket a nyugis-békés napokat, a karácsonyfa világít, az asztal kihúzva, hagyom így, nem mintha egyedül nem férnék az összecsukott variáción, de így jobb. A lakás feldíszítve, és jó kis nyugi van. Macskadorombolásos, kutyavakaródzásos szép napok. Csak a hóesés hiányzik. De az nagyon, mert ez a takony rettenetes. A szilveszter pedig egyáltalán nem érdekel már. Olyan sokféleképpen próbáltam, wellneszben, vendégségben, egyedül itthon, vendégekkel itthon, berúgva, józanul, mind szar volt. Különösen a berúgva változat. Azt hiszem, most lejön a Jutka, dumálunk, tévézünk, aztán alszunk. Nem tervezek különösebben semmit. Rájöttem, hogy már fáraszt a nagy sokadalom, szívesebben vagyok kevesekkel körülvéve. 

Hát, ennyi. Most elmegyek kicsit tévézni. Nem tom mit, de Bridget Jonest biztos nem, mert már halálra unom. Meg az én valahai kedvencemet, az Igazából szerelem-et is hogy elcsépelték! Már nem bírom nézni se.