Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak egy sóhaj

2012.03.28

Milyen rettenetes egy olyan országban élni, ahol minden kiszámítható, ahol a hazugság az uralkodó, ahol még annyi izgalom sincs, hogy vajon győz-e a Vidi, mert még azt is elintézik a diktátornak. Az emberek meg sunnyognak, félnek, féltik a megélhetésüket, rettegésben tartja őket egy pökhendi, cinikus barom, aki a holdudvarának mérhetetlen jólétet biztosít, a többiek meg mehetnek a lecsóba. Az "álamfő" egy kakadu, egy nevetséges aláírógép, akinek immár sehol sincs semmi hitele, és mégis marad. Addig, gondolom, míg nem dönt úgy a mi Nagy Jóságunk, hogy a palotájában kíván továbbá élni. Meneküljön, aki tud! 

Mint látható, rosszkedvem tele tovább tart. Nem sikerült ennek a napi cukiságnak elfújnia. Olyan mérhetetlenül zavar, hogy ez után a jó kis húszegynéhány év után ismét visszasüllyedtünk a jó kis kádári rendszerbe. Bár szerintem akkor még nem is féltek ennyire az emberek a véleményüket kinyilvánítani, mert ha esetleg ki is rúgták őket, elmentek máshova dolgozni. A megélhetés legalább biztosított volt. Mindenkinek. Nem csak a kiváltságos pár ezernek mennyei szinten, a többiek meg csúsznak egyre lejjebb. Szörnyű világot élünk. Az uralkodó osztály nem is próbálja már leplezni a szándékait és a mocskos üzelmeit. Miért is kéne? Minden törvény meghozva, megszavazva, egyébként tényleg, nyugodtan ki lehet rúgni shittet, a kétharmad maga is elintézi azt, ami még hátra van. Nem is értem, erre a jó kis majmocskára eddig is miért volt szükség. Ellenzék meg nincs. Én még el is mentem ennek a Gyurcsánynak az itteni bemutatkozására, de nem szólt hozzám. Szerintem egy pillantással felmérte, hogy itt most a kivénhedett komcsik vannak jelen, nyomjuk a nekik koreografált szöveget. Akárhová elmegy, csak rosszat tesz. Neki sincs itt már hitele, be kéne látnia, nem tovább rontani a nyomokban még meglévő ellenzék esélyeit. Tényleg olyan röhejes jelenség vagyunk itt Európa mértani közepén, mint valami anakronisztikus torzszülött, amit, vagy akit lassan ketrecben mutogatnak. És akkor kötelező erkölcstan!!! Jézus Mária! A tantárgy mottója az lesz, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Te vagy az ökör. Tiszta Korea! És ezek a dedós, nevetséges szóvivőik! Nem mondta, hogy Eu, meg hogy Szovjetúnió. Nem hát, konkrétan ezeket a szavakat valóban nem mondta, de rajtuk kívül senki se hülye. Papagáj Peti a bóbitájával, meg az az egy agysejtű liba! Na, az aztán hatalmas nagy agytröszt! Még ezt is a pofánkba kapjuk! Nesztek, ilyen hülyékkel magyaráztatom el nektek, hogy mi van. Ennyire tartalak benneteket kedves zembereim.

Közben sütök főzök, mert ma este vendégség lesz. Semmi izgalom, nem pasi ügy, csak baráti vacsi. Kapros harcsapaprikást készítek, meg desszertnek csináltam egy gasztroblogból kinyert recept alapján valami teljességgel ehetetlen, bazaltkeménységű "pitét". Mindig erre faragok rá. Valamit elolvasok, azt hiszem, na, ezt még én is meg tudom csinálni, meg is csinálom, lépésről lépésre betartok minden utasítást, és a vége valami borzalom! Egy dolog sikerült (volna), a brownie. Az jól volt leírva, meg finom is lett volna, de azt írja, kell bele egy csipet só. Na, erre beledőlt a sótartó. Ugyan azonnal kiszedtem, de mégis sós lett. A csokis finpmság! Hiába no, be vagyok oltva süti sütés ellen.

Valamikor nagyon jó háziasszony voltam, istenieket főztem, na sütni soha nem tudtam, de sajnos már lassan főzni is elfelejtek. Nincs kinek. Magamnak nyilván nem fogok itt főzikélni, a Marci ízlésvilága meg erősen limitált. Sajnos. Pedig mindig is nagyon változatosan, és reform stílusban igyekeztem főzni, de ő  sajnos fájdalmasan konzervatív a gasztronómiát illetően. Ha hazajön, a péntek este rakott krumpli, szombaton valami sült salátával, újabban, mert régebben rántott hús, vasárnap meg semmi, mert későn kel, jól bereggelizik, és nem éhes fél kettőkor, amikor indul vissza.

Na, közben elkészült a vacsi. A harcsapaprikás isteni, de mivel nincs galuskaszaggatóm, és a házban sincs senkinek, kénytelen voltam kézzel szaggatni, és akkorák lettek, mint valami grízgaluska. Hát, megint jól lebőgök. Gondolkodom egy brownie-n, óvatosan a sóval, de részint már időm se nagyon van, részint kedvem sincs, úgyhogy marad a bazalt meggyel. Nem tudom, mi lesz húsvétkor, fel szoktuk osztani az ünnepeket a tesómmal, aki kiváló háziasszony (mint minden egyéb is), de mivel csak azt hajlandó jóízűen megenni, amit garantáltan ő készített, egyre kevesebb kedvem van azt nézegetni, hogy fanyalog, leplezetten nem eszik, csak úgy csinál, valamint kisebbik gyermekét figyelmezteti, hogy ne egyen mert esetleg elrontja azt a kis kényes gyomrát. Más ehet, majd meggyógyul. Szóval nem tudom, enne-e esetleg főtt sonkát kemény tojással szombat este? Azt olyan nagyon nem lehet elcseszni. Bár, ami engem illet..... Meg hát a sonka is... Még az is előfordulhat, hogy mérgezettet veszek. Megint el kéne menni wellnessbe, mint karácsonykor. Az tök jó volt, nem ettük magunkat halálra, nem kellett senkinek fáradnia miattunk, és nagyon jól éreztük megunkat kettesben a Marcival. Gondolom, ez volt az utolsó alkalom, amikor kettesben lehettünk, ami egyébként nem baj.