Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első irományom

2012.02.12

 Tulajdonképpen ez teljesen új bejegyzés lesz, mert még egyszer sem írtam. Néha olyan közlési kényszerem, grafomán rohamom, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy mim van, hogy ezért gondoltam erre a módszerre. A kínzó érzés megszüntetése céljából. Gondolom, mivel senkinek nem harsogtam szerte a dolgot, rajtam kívül senki nem fogja olvasni, tehát a bemutatkozás és hasonló hívságok merőben feleslegesek. 

Magamat ismerem. Legalábbis hízelgek magamnak vele, hogy igen. Bár ki tudja..... Ma délután próbáltam olvasni a könyvet, amit a múlt héten a Jutka kölcsönadott, hát... gondoltam, nem lesz egy könnyű dió, és lőn. Persze ilyen ezoterikus a dolog, és folyton az egód így, meg az egód úgy... MI A F@SZ AZ AZ EGO??? Természetesen tudom, hogy ego= én (lat.), csak azt a jelentését nem tudom értelmezni, amit ezek az ezoterikus szerzők adnak ennek a szónak.  

Úgy vélem, valami negatív kategória lehet az ő értelmezésükben, az az ÉN, aki egy szar alak, mert állandóan meg akar felelni a társadalmi és egyéb (családi, munkahelyi, szociális stb.) elvárásoknak, és imígyen rátelepszik az én valódi énemre, aki vagyok ott valahol legbelül, és akivel sajnos úgy tűnik eleddig nem volt szerencsém összeismerkedni. 

Károly könyve azonban nagyon is tetszett. Imádom az ilyen szabadon áramló asszociációkat, magam is így szeretek létezni, főleg amikor írok. Meg persze a beszédben is. Kevés emberrel találkoztam, aki képes volt követni. Volt Férjem, (Salinger után szabadon, és a könnyebbség kedvéért a továbbiakban V.F.) legnagyobb bűneim egyikeként, lehet közvetlenül az után, hogy megszülettem, ezt a tulajdonságomat tartotta számon, mert gyakorta ő még fel sem vette a társalgás fonalát, én már a hetedik témánál tartottam, és ő szegényke ott téblábolt valahol a kályhánál. Szóval vissza Károly könyvéhez. Különösen a második fejezet tetszett, az volt az igazi....Nagyon éreztem, le se tudtam tenni,annyira olvastatta magát.

Egyébként nagyon remélem, hogy nem lesz ebból semmi félreértés... Elég gáz és égő volt a kedves apósa, aki különben nagyon kedves, és igazán rokonszenves embernek tűnt, és nem tudok elég hálás lenni neki, amiért majdhogynem "ápolt", amikor az a hülye baleset ért. Bár lehet, hogy csak az elmúlt 5 év során szoktam el teljesen attól, hogy a bajban van valaki, aki csak annyit tesz, hogy fölsegít, és nem magadnak kell ott balf@szkodnod vénségedre, nem a természetes állapot. Mindegy, végül is egy teljesen ártatlannak szánt kérdésemre nagyon úgy reagált, hogy majd' elsüllyedtem...  Jézus.. Mintha rá akartam volna mászni, vagy ilyesmi. Természetesen nem óhajtottam tőle semmit, meg hát eléggé tisztában vagyok a dolgokkal, és vén róka vagyok már ahhoz, hogy levegyem az elején, hogy nem én vagyok a nyerő a hatvanon felüli urak társaságában amíg vannak ott harmincas csajok is. Főleg elhagyott lövészárok minőségben, hogy megpróbáljam idézni,bár nem vagyok biztos az idézet pontosságában, hát maradjunk annyiban, hogy tartalmilag valami hasonló. 

Meglehetősen megalázó volt.  Persze úgy fogom fel, hogy egy újabb adalék, hogy add már fel! Nem vagy te már senki érdeklődésére számot tartó jelenség.  Sajnos, ez a helyzet. A férfi megérik, sármos lesz, olyan, mint a jó bor, minél érettebb, annál kívánatosabb és finomabb, stb. A nő meg megvénül. Ennyi. Persze ezt a sok okosságot a férfiak találják ki, és a sok hülye liba meg asszisztál hozzá. Így aztán működik is. Ha nem így menne a dolog, nem álmodozna Károly is állandóan feltűrt szoknyácskájú kislányokról a patakban, létrán állva, és hasonló keresett helyzetekben. Nem írná nekem a 66 éves ügyvéd úr, aki maga kezdett velem levelezni, hogy a nők nyolc évvel öregebbek a koruknál ( a férfiak meg valószínűleg ugyannyival fiatalabbak), és ha hozzá hasonló korú nő jut neki, inkább egyedül marad.....Hát, biztos nem így lesz, mert jut őnéki sokkalta fiatalabb is, gondoljunk csak az ő belső (zsebben lévő) értékeire. Mindegy, én is azt gondolom, hogy ha nekem tényleg csak ilyen lúzerek, meg kazánfűtő lajosok jutnak, én is inkább egyedül maradok. Nem olyan rossz az. (Eltekintve persze az ideálistól, az okos, kedves vonzó társsal éléstől.) Mert pl. van énnékem két pasim is. Igaz,az idősebb már nem az.... viszem is sétálni. Folyt köv. Szia kedves egóm addig is .