Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esik a hó....

2012.02.15

 Átnéztem az oldalaimat. Unalmasabbak nem is lehetnének. Mármint a megjelenítésük c. nézetben. A tartalmuk jó, nekem tetszik, okés. De ilyen alcímek, hogy: gondolatok hétfő reggel. BRRR. Életemben el nem olvastam semmit, ami úgy kezdődik, hogy gondolatok.... Különben szeretek blogokat olvasni, olyan jól meg lehet ismerni belőle a széplélek fennkölt hölgyek lelkivilágát. (mármit a Gondolatok itt és ott, ekkor és akkor címűekből. Már ha olvasnék ilyesmit.) Néha beletekéntettem pár gasztroblogba is, de rájöttem, hogy ezek teljesen hülyék! Mindenféle baromi bonyolultan elkészíthető, bizarr ízkompozíciók, random mód alkalmazott fűszerezés. Nem biztos, hogy nem volt oka, hogy eleink kimódolták, mihez mi illik ízben is. Most mért kell itt mindent felrúgni? Egyébként a kacsamájas beigli ütötte ki végképp a biztosítékot, és döntöttem úgy, maradok a hagyományos, jól bevált Stahl Judit receptjeinél, már ha épp főzni támad kedvem, és a saját receptjeim elégtelennek bizonyulnának.

Amit meg végképp nagyon utálok, azok az úgynevezett "babablogok". Tegnap este 8:02 perckor megszülettem. Első pillantásom édesanyám elgyötörten is gyönyörű arcára esett.... és így tovább hasonlatos csiganyál stílusban. Hát miért nem ír az ilyen nő direkt öntömjénező blogokat? Mert ugye úgyis ő a főszereplő kislánya(főleg) vagy kisfia szájába adva. Mindegy, az exhibicionizmusnak számtalan formája létezik. Bizonyára eme blog is valamiféle ilyesmi manifesztálódása, de hát vállalom.

Ma szerda van, s mint ilyen, összejövetel Józsiékkal. Én mentem volna ma hozzájuk, de mivel kézimeccs van, és ők oda bérlettel járnak, és elég későn lesz vége, és tetejébe még itt van a szomszédban, javasoltam, hogy inkább ők jöjjenek hozzám, ha már úgyis úton vannak. Azt hiszem Pázmány Péter lelkes követője lehetek körmondatokat illetően.

Megjött reggel a Marie-Claire Ritkábban jelenik meg, de legalább szarabb is.Lehet, hogy lemondom. Mindenesetre nem fizetem elő legközelebb. Rohadtul dühít, hogy ilyen kéthavi jövedelmemet kitevő kabátkák, meg öthavi pénzemnyi táskák vannak benne. Ha csak azokhoz szólnak, akik mindezt  megengedhetik maguknak, le fog csökkenni az előfizetések száma. Egyébként szépen lassan, de biztosan és jól láthatóan csúszunk  vissza a 25 évvel ezelőtti szintre.(Az Elite magazin pl. előfizetők híján már megszűnt.) Iszonyú sokszor eszembe jut a Feleségverseny, ami valahol már a megírásakor vizionálta mi jön, amikor a Nagy Jóság kerül hatalomra. Szerintem egyre inkább a Ceausescu - kori Romániához hasonlítunk, mint bármely nyugati országhoz.

Egyébként van a magazinban valami pályázat, hogy hogyan tudnak talpon maradni a nők. Persze csak a fiatalokról van szó, holott nekik nem egy nagy deal Amerika, Anglia, Dél-Afrika és egyéb helyek után, IBS-es friss diplomával,. Tipikusan a felső ezer gyerekei. Ha lenne valami ötletem, hogy nők ötven felett hogyan maradjanak talpon, használjanak márkás kozmetikumokat, és öltözzenek úgy, mint Christine Lagarde( ő van elénk helyezve, mint pozitív női példa), isten bizony pályáznék! Majd még gondolkodom, és előveszem a Jutkát.

Van egy cikk a kozmetikumokról is, hogy mely korban miféle szereket kenjünk, és miféle plasztikai sebészeti beavatkozásokat végeztessünk, kezdődik húszas éveinkkel.... Jól seggbe rúgnám azt, aki húszévesen opráltatgatja magát, bár ismerek ilyet. Oké, nem árt a bőrüket megfelelő biokozmetikumokkal ápolni, de hát ez nem egy nóvum. Aztán a Ha már elmúltunk negyven..nel vége is.  Ha már ötven, netán hatvan(!!!!) is elmúltál, és még van pofád élni, kenjél lószart a képedre.

Ilyen egy mocsok társadalom ez! Mert nem mindenhol írják le a nőket, ha elmúltak negyven. (ld. Christine Lagarde)  Valahogy úgy működik a dolog, hogy amíg el lehet adni veled valamit, kocsit, kozmetikumokat (még az alakformáló fehérneműket is gebe méretű tinédzserek reklámozzák!! ), addig van jogod élni. Ha már nem vagy alkalmas rá, hogy felkeltsd a leginkább férfiúi érdeklődést, mehetsz a pokolba. Én annyi gúnyt, gyűlöletet érzek a férfiak és fiatalok irányából az idősek, a nyuggerek, taták, nyanyák irányába, hogy néha fáj. És ez valahol találkozik a társadalmi és anyagi megbecsültséggel. Miért gondolják, hogy az a, mondjuk, tanár, aki egész egész életében dolgozott, fizette a nyugdíj járulékot, ahogy nyugdíjba megy, elveszíti minden jogát a normális, emberhez méltó élethez? Ne járjon ő színházba, moziba, ne vásároljon magának ruhát, cipőt, vagy maximum Tesco gazdaságost, mert a pénzéből csak arra futja, vagy még arra sem.

A német és francia nyugdíjasok utazgatnak, többnyire megvan a társuk is hozzá, mert nem őrölte fel az egészségüket az évtizedekig tartó hajsza és stressz, nem őrült drága gyógyszerekre megy el a pénzük nagy része, mert jó esetben nincs is szükségük rá, ugyanis minőségi életet éltek és élnek. És mivel ketten élnek, dupla pénzből könnyebb kifizetni a rezsit, és a kötelező táncokat. Egyre többet gondolkozom ilyen dolgokról, mert most még tartom magamat, de nem sok kell már, hogy semmit se engedhessek meg magamnak.