Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez volt 2013 nyara

2013.08.14

 Igazából semmi sem történt. Élem a leépültek életét, vannak napok, amikor senki sem hív, én sem csinálok semmit, sőt olyan is akadt, amikor fel sem keltem. Teljesen igazzá vált, hogy azért mert még nem haltam meg, nem biztos, hogy élek. Illetve biztos, hogy nem élek. Ez ugyanis nem élet.  Sajnos, be kell látnom, hogy én senkit sem érdeklek, rám senki sem kíváncsi, és azok a régi szép idők, amikor még voltak körülöttem emberek, akiket vendégül láttam, akikkel jókat buliztam, grilleztem, csavarogtam, utazgattam nem rólam, hanem a férjem társáról szóltak. Egyedülálló nő ma Magyarországon senkit nem érdekel. Hiába szórakoztató, hiába visz életet egy végtelenül unalmas, sótlan férfi életébe, pontosabban társasági életébe, mégsem ő a fontos. Hiszen csak egy nő. Nem egy potentát, egy pucionárius, egy VALAKI, akit úgy lehet bemutatni, hogy íme xy a bankvezér, az osztályvezető, a nemtomki. Ő csak egy nő, aki már többé nem bokréta valaki kalapján. Hiába próbáltam bebizonyítani, hogy egyedül is van élet, tartalmas élet, így is tudhatok embereket a társaságomban, hát nem lehet. Amennyiben annak nevezhető, a társaságom olyan hölgyekből áll, akik maguk is egyedülállóak, válófélben lévőek, öreg férjük fiatal feleségei, akik unatkoznak esténként tévézgető apucijuk mellett, és vannak olyanok is, akik néha olyankor is elhívnak valahova, ha a férjük is ott van. Ennyi és nem több. Voltam Franciaországban a testvéreimmel, de abban sem volt túl sok köszönet, mert az évek során olyan távolság támadt az életmódunk, az érdeklődésünk tekintetében közöttünk, hogy szinte áthidalhatatlan. Én azt gondolom, hogy luxus 1200 km-t vezetni azért, hogy délig szarakodjunk a lakásban, majd különböző strandokon töltsük az időnket, mégha a Cote d'Azzure-ön vannak is. Az igazság az, hogy ha csak nem valami luxusszálló magánstrandján töltöd az idődet (megnéztem:  60 000- 1.5 milló HUF/ nap/fő), heverészhetsz a kavicsos, vagy ami még szörnyűbb, homokos tengerparton tűző napon, full infrastruktúra:zuhany társaságában. Hurcolhatod magaddal a napernyőt, és bújhatsz az apró árnyékába. Nálam sokkal erőszakosabb testvér azonban ezt imádja, mert a tengervíz őt energetizálja. Nem kíváncsi hegyek között megbúvó csodákra, gyönyörű tájakra. Szelíd tesó pedig abszolut egyetért vele, mert a legyetek jó testvérek, ne veszekedjetek családi szlogen jegyében szocializálódott, és az egyet nem értés, véleménykülönbség számára egyet jelent a veszekedéssel. És persze az erősebb akarat mögé sorakozik fel. Sajnos, ez ellen nem lehet tenni. Így aztán napoztunk az ernyő alatt, fürödtünk a húgymeleg tengerben, és esténként méregdrága szuvenírboltokban asszisztáltam a shoppingoláshoz.. De legalább St. Tropez-ba eljutottam, ott ugyanis még nem voltam előtte. Mindezért az én kocsim amortizálódott, vezethettem kilométerek százait, fizethettem egy rahedli pénzt a kocsi úrta való felkészítéséért, és még jól meg is lettem szégyenítve, mert szelíd, ám gazdag tesó az én gyerekeimnek is hozott ajándékot, én meg nem hoztam senkinek. Haha. Ez is elég rémes, hogy csak a pénzen vett dolgoknak van értéke. Fontos a márkás, drága cucc, hadd látszódjon, ha már egyszer van jeligével. Kicsit emlékeztet a mindenki annyit ér, amennyije van mondatra, és azt hiszem, érzem is, hogy nekem semmim sincs. Hát, ennyi. Sokat jártam strandra - természetesen egyedül, de nem zavart. Kiolvastam a Millenium trilógiát, nagyon tetszett, és a végén meg is néztem minden létező filmváltozatban. A svéd variáció tetszett jobban, bár D. Craig jobb volt férfi főhősnek, mint a svéd csoda. Tihanyban láttam a Sírpikniket, az is nagyon jó volt, nagy élmény volt. Voltam párszor piálgatni a Jutkáékkal, néha kicsit elhajoltunk az egyenestől, voltam néhányszor a borhéten, utoljára az Adrival jól berozéfröccsöztünk, és hazafelé hulló csillagot akartunk látni, mert jó lenne már kívánni valamit, ami teljesül is. Sajnos pénzt azt nem kerestem egy fityinget se, így jól eladósodtam, de majd szeptembertől belehúzok, és kimászok az adósok gödréből. 

Van még hátra pár nap a nyárból. Lesz egy táborom, remélem meglesz annyi pénzem, amennyire számítok, sőt van olyan delikvens, aki még május óta tartozik, remélem megadja. Aztán kész. Nem bánom, hogy vége lesz, csak a hosszú napokat sajnálom, és a korai sötétedéstől félek, mert azt végtelenül utálom. Már most olyan lehangoló, hogy reggel ötkor még sötét van. 

Na, ennyi mára.