Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezt muszáj leírnom

2013.08.29

 Takarítás és egyéb mélységesen utált házimunka végzése közben az a jó, hogy legalább a gondolataidat nem köti gúzsba, és szabadon szárnyalhatnak. Hát az enyémek szárnyalnak is nagy sebesen, nem csoda, ha egy nagyobb tisztogató hadművelet után a depresszió legmélyebb bugyraiba vagyok képes hajszolni magamat. Újabban azon rágódom, hogy nevezhető-e egy pedagógus hitelesnek. Szerintem baromira nem, pedig annak kellene lennie. De nem, itt nem lehet. Nem lehet véleményed, legfőképp el nem mondhatod, csak a hivatalos pártszájíz szerint való eszmék dőlhetnek belőled. Mi öregek, könnyen vettük a demokrácia pár boldog évének elillantát, megszoktuk, diktatúrába születtünk, abban szocializálódtunk, tartós egy dolog volt, tehát senki sem kérdőjelezte meg, hogy tantónéni és -bácsi jó szocialista, szereti Kádár és más regnáló elvtársakat, igaz barátja a kommunizmust építő Szovjetúniónak, és hogy úgy mondjam, Lenin elvtárs emlőin nevelkedett. Nem gaz reakciós, klerikális, templomba járó korcs, ezek voltak akkoriban a bolsi-libsi-zsidó kifejezések megfelelői. Aztán ahogy puhult a diktatúra, nem hitték már annyira az emberek, bár tantónéni és -bácsi hovatartozása nem lehetett kérdőjel tárgya, amúgy nagyban leszarták, de valahogy tartottak tőle. Én pl. a gazok táborából való voltam, "rendes", katolikus vallásos nevelést kaptam, az apácákhoz jártam középiskolába (akkoriban amikor Hoffman Púder Rózsa a minisztériumban volt elvtársnő (vitam et sanguinem pro MSZMP). Mivel az én iskolámban Kisz nem volt, bele se léphettem, és persze következésképpen nem is vettek fel az egyetemre, ahova egész addigi életemben készültem. De minden osztálytársam erre a sorsra jutott tekintet nélkül a megcélzott egyetemre vagy az ott elért eredményre. Így aztán úgy gondoltam, angolt tanulnék. Nem vágytam én népnevelő lenni, de ott lehetett angollal foglalkozni. Először is a pártbizottságon kellett szent ígéretet tennem, hogy nem fogom imádkozni tanítani a gyerekeket. Ezt kurvára nem is értettem, mert hisz ez nem munkaköri kötelesség. Aztán mikor végeztem, a tanács oktatási osztályán is meg kellett ezt ismételnem. Hála istennek, nem tanítottam valami sokat, meg nem is foglalkozott már akkor senki az én gyehenna előéletemmel. Mindenesetre undorodtam a kötelező képmutatástól, és megfogadtam, hogy életem legfőbb célja lesz, hogy jövendő gyermeke(i)met úgy neveljem, hogy bármit mondanak is neki, nekem higgyen. (Nota bene. ez sikerült.) Jártam néha templomba, leginkább karácsonykor éjféli misére, mert kedves gyerekkori emlékeket idézett. Ettől akkor ment el a kedvem, amikor a nyolcvanas évek vége felé kezdték a pártkatonák megorrintani, hogy lassan itt lesz az ideje a köpönyegfordításnak, és azok ordították legjobban a Mennyből az angyalt, akik szavamat vették az imádkozást illetően. Aztán amikor elérkezett az a karácsony, amikor nem fértem be az addig jobbára csak kongó templomba, úgy gondoltam, nekem itt semmi keresnivalóm. A klérus nem tagadta meg önmagát, kereste a következő uralkodó osztály kegyeit. És akkor most, pár nyugodt év után, amikor senki nem pofázott bele, hogy hiszel vagy nem, jársz-e templomba, mecsetbe, zsinagógába, akárhová, vagy sem, hirtelen kötelező lesz. Hát komolyan mondom, beszarás! És akkor most a tanár a hit és a kereszténység elkötelezett szolgája lesz, fennen hirdeti a keresztény értékeket, és gyanítom, kötelező lesz neki vasárnaponként misére járni (csak oda!!! na, jó, esetleg istentiszteletre), szegényt kirúgják, ha nem elég ájtatos, és akkor ez nem tűnik fel senkinek? Sokan vagyunk még a pályán a régi rendszer "elkötelezett" katonái, akik megvetéssel kezeltek minden papsággal, egyházzal, hittel kapcsolatos dolgot, most meg pont az ellenkezője a kívánatos? Oké., ismerünk itt nagyopn sok magas (sőt, a legmagasabb helyen) trónoló potentátot, aki többször is szembeköpte magát mire megvilágosodott. De nem kéne kötelezően megvilágosodni mendenkinek, hiszen az alattvalók legnagyobb része semmit se profitál abból, hogy szeretett vezére megtalálta a kondérhoz vezető legbiztosabb utat. Mi a szar lesz, ha ezek elhúznak a búsba, és lesz valami sámánista faszfej, aki rovásírásban fog keringeni? Akkor azt kell hinni? Vagy fokozhatnám én ezt, de minek? Döbbenetes. Vajon nem oka ez is a tanárok hitelvesztésének, hogy az oly sokáig állandó irányú elkötelezettségük hirtelen egy szélkakashoz kezd hasonlítani? De mondjuk az se lenne túl jó buli, ha minden kurzusváltáskor kirugdalnák őket, és tisztahitűekre cserélnék őket. Mi a búbánatos francért nem lehet vallásos aki akar, és járatja a számtalan egyházi iskolába gyermekét, és az állami oktatást meg hagynák a picsába. Higgyen mindenki azt, amit akar, mint a normális országokban. A fene egye már meg!