Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Freedom

2012.05.09

 Shanti napok óta hülye. Nem egyszerűen, hanem bonyolultan. Hangosan vernyákol, a Fifi kosarába pisil, majd később a kanapét kinevezte WC-nek, először szépen megkapart, beletojt, majd betakarta, ahogy kell. Szerencse, hogy bőr a kanapé, meg hogy jól formált, kemény, ám rettenetes büdös a széklete. Jól elnáspángoltam az erre a célra rendszeresített légycsapó készséggel, és kimostam a plédet és a Fifi párnát. Kisvártatva ismét lepisilte a párnát, sőt mikor megszáradt a pléd, azt is. Arra gondoltam, hogy valamiért irtózatosan ki akar cseszni velem is, meg a Fifivel is. És mivel folyton az ajtó előtt műsoroz, kiengedtem. El is ment nyomban, én meg nem olyan nagy kétségbe estem, mert megvallom, qrvára pipa voltam rá, azt gondoltam, nem is bánom, ha nem jön vissza. Átvágtázott a kerten, és át a kerítésen, majd eltűnt a susnyásban. Persze akkor már fúrt a lelki, és bántam, hogy mért engedtem ki, de azt hiszem, hogy egy normális macska nem bírja leélni az életét egy lakásban, én meg nem akarok állatkínzó lenni. Egyébként visszajött. Aztán újra elment, ezúttal másfelé, de ha megijedt, azonnal hazajött. Aztán délután már csak itt szimatolgatott a teraszon. Remélem, szép fokozatosan kialakul a napja, csak azt nem tudom, kiengedjem-e még, mert esetleg este elmegy, és én meg nem találom a sötétben.

Nem engedtem ki, azonban ma reggelre ismét WC-t varázsolt a kanapémból. Teljesen tanácstalan vagyok. Kell nekem egy ilyen hülye macska? Azonban már annyira hozzám nőtt, mert azért alapban cuki volt, hogy nem venném a lelkemre, hogy kivágjam a nagyvilágba, martalékául mindenféle kóbor ebnek, száguldó autónak, vonatnak.  Már kezdtem bízni benne, hogy tud ő magára vigyázni, meg az utca felé nem is ment, erre ma reggel összetalálkozott a környék Oriza Triznyákjával. Ő igazából gazdás macska, csak a gazdái időnként akár egy egész évre is elmennek, ilyenkor őtriznyáksága éli a macska Huck Finnek boldogságos életét. Szóval minden hájjal megkent, ő aztán tud magára vigyázni, mint ahogy ezt a puszta léte is bizonyítja. Szóval ez a kis mafla teljesen rákattant a nagy haverra, megbűvölten megy utána, persze a legveszélyesebb helyekre. Kezdem azt hinni, hogy megpecsételődött a sorsa. Mert igazából kínozni azért nem akarom, hiszen látszik, hogy nagyon áhítja a szbadságot. Akarata ellenére nem tarthatom életben bezárva egy lakásban a saját örömömre. Ez itt a kérdés. Természetesen megint csak az, hogy lenni, vagy nem lenni.