Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hol a boldogság mostanában?

2012.11.15

 Az utóbbi időben sajnos nagyon mozgásszegény életet élek, ami nagy baj, mert túl a hátsó fertály növekedésén az egészségre is ártalmas. De ki a bánatnak van kedve mostanában az utcán csámborogni, mászkálni, kilométereket gyalogolni (rendes tempóban persze), amikor taknyos-ködös idő van, húzós-nedves, ami a valóságnál lényegesen hűvösebb érzetet kelt? Hála istennek, eddig még megúsztam különösebb fűtés (és gázszámla) nélkül, de nem hiszem, hogy ezt a mutatványt túl sokáig bírom kivitelezni. Egyenlőre csak hajnalban kapcsol be a fűtés, ami kellemes meleg fürdőszobát és hálót eredményez. Aludni amúgy hidegben szeretek.  Így aztán marad a híradó alatti szobabringázás, egy híradó = 8 km. Nem sok, de legalább full hegymenetre kapcsolva. 

A hétvége nagyon kellemesen telt, pénteken egy borkóstolón voltam, ahol gyümölcsborokat kóstoltunk. Nagyon finomak voltak, de szerintem túl sok volt ebből a tömény gyönyörűségből 6 kóstolás. Kiköpni meg persze eszembe se jutott. Kedvezményes vásárlási lehetőség is volt, 1000 ft engedményt kaptunk fél liter borból, ami tekintve, hogy így 4800-ba került egy karcsú butélia, nekem még mindig túlzásnak tűnt. Mindegy, a kóstolás elég is volt, igazából nagyon finomak, de nem az én ízlésem szerintiek. Mindenesetre kuriózumnak nagyon megfelelt. Itthon voltak a Marciék is, akik eljegyezkedtek, de sajnos a gyönyörűséges gyűrűt nem láthattam, mivel kicsi lett, és tágítják. Márton nap alkalmából csináltam egy bödön sóletet, füstölt libamellel, meg combbal, valamint sütöttem egy kacsát, amit én egyáltalán nem szeretek, de libát nem kaptam ebben a világvárosban. Mindegy így is nagyszerű volt a hétvégém. Ja, még libamájat is sütöttem. Azt fogyasztgattuk reggelire, ami maradt, meg becsomagoltam nekik, és elvitték. Hála istennek az se engem hízlal tovább. Azóta megy a meló, tegnap annyi órám volt, hogy még aktív koromban sem volt soha ilyen sok. Kezdtem fél 1-kor, és fejeztem 7-kor. Olyan egymásnak adták a kilincset stílusban. Se pisi se ivás. Tetejébe közben a macska se volt sehol, szóval az nagyon neurotizált, de a végére pont megjött.

Ez az őrületes pasi újabb körlevelekkel próbál a hitére téríteni, de igazából nem tudom, hogy az mi, lényeg, hogy Koppány hite. JÁÁÁÁZUS MÁRIA. Szóval nem a nyugati típusú zsidó-kereszténység. Se nem a Sátán zsinagógája, mert most arról lesz egy előadás, amire meghívót küldött. Nem tom miért hiszik egyesek, hogy az ember vénségére nem tudja, mit hisz és mit nem. És hogy téríthető. Hát engem nyugodtan ki lehet hagyni a megtérítettek sorából, mert én tudom miről mit gondolok, és mi a hülyeség, és mi nem. Egyébként amit végképp nem értek, hogy mitől lenne bárkinek is jobb, ha a magyar történelmet nem 1941-től tekintenénk meg nem történtnek, hanem Koppánytól fogva. Akkor én speciel nem is létezem? Mert ugye egyik felfogás szerint sem. Meg hát, sajnos, Orbán Viktor élete is - eltekintve pár utóbbi dicsőséges évétől - a meg nem történt kategóriába tartozik. Ez azért kurvára könnyű dolog nem? Ami nekünk nem tetszik, az nem volt. PONT. Ezt tán még az ázsiai basik se csinálják. Nem beszélve  a tiszteletről és a bizalomról, amit oly hevesen követelünk a világtól. Egyiket sem lehet követelni, kizsarolni, max tettekkel, és nem szájjal kiérdemelni. Erőt mutatunk? Miféle erőnk van nekünk? Maximum jól kiröhögtetjük magunkat a hüpcéskedéssel, meg evvel a kivagyi köhög a bolha attitűddel. Hagyjuk is, mert konkrétan ide hányok. Szóval egyenlőre csak nem reagálok ezekre az emil bombákra, de sajnos hamarosan ki is kell fejeznem az egyet nem értésemet, mert úgy tűnik, hallgatásomat beleegyezésnek véli. Attól tartok azonban, hogy az ellenvélemény az ilyen típusú megszállottaknál olaj a tűzre, és még erősebben meg akar győzni a maga igazáról. Könyörgöm, miért nem lehet az embert élni hagyni??? Én még soha nem győzködtem senkit, hogy márpedig vallja azt, amit én vallok, gondolja úgy, ahogy én gondolom. Engem az intolerancia tesz a sírba.

Töröl, töröl. Nem óhajtom a hátralévő pár évemet gyűlölködés és fröcsögés, bosszút lihegés és forralás közepette tölteni. 

Jaj, hát mindig elfelejtem megnézni a gazda nősülését. Fogalmam sincs, hogy állnak a szerelmi konstellációk, és valahogy az érdeklődésemet is elvesztettem ez iránt a téma és műsor iránt. Van nekem annyi dolgom...