Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Holnap halnap, ma meg nőnap...

2012.03.08

 Ja, ma meg nőnap. Én nem értem ezt a napot. Amiért egy nőt ünnepelni lehet az az, hogy képes egy gyereket a világra hozni, és ebben több, sokkal több, mint a férfiak. És bár igaz, hogy ez nem verseny, de erre ott az anyák napja. Akkor minek egy nap a nemzetközi nőknek? Megünneplendő, hogy nem pénisszel születtünk?

Az ántivilágban nagy napja volt ez a pártában maradt (ma szingli) kolléganőknek, mivel ezen a nemzetközi napon teljesen legálisan lehetett ledérkedni a férfi kollégákkal. Gyakorta már munkaidő alatt megkezdődött az iddogálás, és mire kezdetét vette az intézményesített ünneplés, a férfiak (és a "fiúsított" lányok) nagy része jól betörölközött. És ide kívánkozik egykori falusi állásomban a helyi hasonló állapotban leledző párttitkár ünnepi beszéde a kultúrházban mely ímígyen kezdődött:"Asszonyok, leányok, községanyák!" Itt összecsuklott, és eltűnt a vörös drapériával borított asztal alatt, és a községanyák mibenlétét a mai napig nem sikerült kiderítenem. Arra gondolok, hogy valamiféle helyi bálanyák lehettek az ő zavaros agyában, mert képviselőjükkel nem találkoztam soha. Anno a nyolcvanas években hallottam a fodrásznál, hogy VF egyik kolléganője Pesten vett magának bugyit a jeles alkalomra 500 (ma min.5000) Ft-ért. Vajon mire készülhetett? Valamire bizonyára, mert pl. ilyenkor nem voltak a feleségek meghíva, meg különben is, valakinek haza kellett szállítmányozni a gyereket a korának megfelelő tanintézményből, vacsit főzni, lefekteteni, szóval a feleség és anya nem tartozott a nemzetközi nő kategóriájába.

Azon cikkek alapján, amiket ma olvastam a témában, hát nagy ünneplésre tényleg nincs okunk, már ami a nők helyzetét illeti szép hazánkban. Európában jól a sor végén vagyunk, Románia pl. sokkal sokkal előttünk jár. De hát nem csak ebben. Mint valami anakronisztikus zárvány a 21. század testében, úgy süllyedünk, révedünk valami dicsőnek egyáltalán nem nevezhető múltimádatba, és ami ennél még rosszabb, ezt a mindenki számára idegen és hamis múltat próbáljuk (?) -ják restaurálni. A mi Viktorunk sem az anyatejjel szívta magába a szent és keresztényi értékeket, sem az arisztokrata attitűdöket. El tudom képzelni, amikor anyukája Alcsúton az asztal körül kergette, ha nem ment audenciára a pápához (református létére, amire anno még büszke volt). Hát az uborkafára kapaszkodás megbosszulja magát, hiába erőlködünk, csak nem megy a megfelelő viselkedés, protokoll, etikett, minduntalan kiviggyan a szájból a kapanyél. Egyik-másik haver nem képes leszokni az otromba dikcióról, következésképpen csak azt érti, és azt állítja, hogy nagy a siker, mert nem küldtek el minket a jó édes anyánkba. Amúgy magyarosan. Össze vissza aggódnak, meg remélik, hogy..Szóval semmi gáz. Nem is csoda, hogy nem vagyunk Európában komilfók. De ezért még majd nagyon beverjük az orrukat. Különösen Barrosoét, mert az hosszú. (Jézusom, csak nem zsidó!?) Sokan szerintem azért dörgölőznek hozzájuk, hogy az legyen a látszat, mintha ők nem holmi prolik, tahók lennének. Pedig sajnos azok.

A nők "megbecsültsége" pedig de facto nem létezik. Nem akarom ismételni magamat, de leginkább szexuális tárgyként tekintenek a nőkre. Bizonyos korukig, amíg a férfiaknak kedvük van megdugni valakit. Mert addig eladható vele bármi. Ha ez a funkció nem működik, mehetnek a lecsóba. Én igazán nem gondolom, hogy a nemi szerepeknek fel kellene cserélődniük, és a norvég minta alapján nekünk kellene fúrótornyokon dolgoznunk, fát vágni és házat építeni, a férfiaknak pedig mosogatni pelenkázni, és várni, hogy mit kapnak karácsonyra, bár ismerek ilyen férfiakat(VF), és még jól is érzik így magukat, hát miért ne? A lényeg, hogy ne kelljen, csak ha jól esik. És ne legyen ebből macsó öntudatbeli kérdés. Mert mi azért levettük a férfiak válláról a család eltartásának terhét. Legalábbis félig, de van ahol sokkal jobban, hát akkor talán elvárható hogy az otthoni munkák terhének minimum a felét vállaják át ők.