Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt a vége, fuss el véle

2012.09.19

 ..na, nem eme dicső blognak, csak a nyárnak. Immár másodszor az idén. és még arról is akarok elmélkedni, hogy miért is útálom én az esküvőket

Ezt ugyan eggyel följebbre szántam írni, de így sikerült. Szóval magam mögött tudhatok egy újabb nyarat, immár a hatodikat imígyen férjetlenül. Ám az első olyat, amelyiknek a végén nem azzal a szent  fogadalommal búcsúzom a szeretett időszaktól, hogy jövőre már feltétlenül társsal töltöm, ha nem már a karácsonyt! Hát nem, végre valóban rájöttem, hogy így a legjobb. Ehhez már Varga István is csak a legjobb képet vághatja, mivel nem vagyok már szülőképes, így akár lehetek egyedül is, mit törődnek itt ezzel. Ha meg még nem is szülhetek, akkor minek aláztassam, hogy ne mondjam, veressem itt magamat! Nagyon jó kis állapot ez. Szerintem bárki megirigyelhetné az életemet, még én magam is. A legvégén (a nyárnak) pl. elmentünk három "baricsajjal" Horvátországba nyaralni egy kicsit. Nagyon jó volt! Annak ellenére, hogy az idézőjel a bariságra vonatkozott, mert igazából csak a Jutka az, és a másik két nőtől tartottam is kissé, de végül is én marha jól éreztem magamat. Annak ellenére, hogy a fő téma, ti. a celebek titkai, magánügyei, ki kivel és kivel nem, valamint buzi-e vagy és társai, nem tartoznak érdeklődésem fő csapásába. Ezen témák tárgyalása során kikapcsoltam, elvonultam olvasni, lefeküdtem aludni, vagy csak nem figyeltem oda, és kész. A macska is túlélte, megkértem az Adrit, hogy reggelenként és esténként etesse meg, amúgy szabadon kószálhatott, és estére mindig haza is jött. Előtte való hétem megkerestem a rávalót, az a hét amúgy egy fontos teszteredménnyel is szolgált, és már sokkal rózsásabban látom a jövőmet, mert kitaláltam, hogyan oldjam meg a kínzó pénzhiányt. Hát mondhatom, nagyon jó kis dolgot eszeltem ki, és a teszt alapján működőképes is a dolog! Babonából most még nem mondok senkinek semmit. Egy biztos, egyre jobban érzem magamat a bőrömben, és mindig ilyenkor szokott beütni valami ménkű; pasi formájában, mert muszáj egy boldog és elégedett nőnek a jólétét elrontani. Hála istennek azonban sok tapasztalattal a hátam mögött ki tudom védeni az efféle dolgokat. Annyiszor végiggondoltam már: ott voltam huszonévesen, függetlenül, boldogan, saját lakással, senkire sem utalva éltem a boldog szinglik életét, amikor feltűnt VF és kétségkívül ezt dörmögte a bajsza alatt: itt ez a jó kis csaj, dől belőle a megelégedettség, azt szed föl, akit akar, hát majd jól elcseszem én azt a fene nagy egóját, és még a lakásgondjaim is egy csapásra megoldódnak. Így is tett, én meg akkor erre még nem lévén szemem, bele is másztam a csapdájába. Na persze, ne felejtsük el, ott kerregett az a bizonyos biológiai óra is, akkoriban a korombéli hölgyek már mind beszipkáztak maguknak valami támaszt, és minimum kétszer már le is babáztak. Nem volt még divat a szingli lét, hogy hordákról említés se essen! Hát így. Manapság meg még ott van a nagy buli, az esküvő! Nem is értem, hogy lehet, hogy okos és értelmes nők minden este arról álmodoznak, hogy majd megkéri a kezüket az álomlovag brill gyűrűvel, és hetedhéd országra szóló lakodalmat csapnak! Hát ez volt az, amire én egyáltalán nem vágytam. Az esküvő minden külsőségét szabotáltam. A mai napig nem bántam meg, Nem volt gyűrű, nem lettem né, nem mentünk hitünk és megygyőződésünk ellenére templomba, sőt székesegyházba és bazilikába se, nem volt hófehér habcsók ruha, és mesterkélt fotók sem készültek hamis környezetben, romantikus csókok kíséretében. Természetesen a családtagok tahóságának mindez nem bírt gátat szabni, és az esküvő elég szörnyűségesre sikeredett így is.

Azóta is útálom az esküvőket, nem értem, miért kell fiatal embereknek több milliót elkölteni olyasmire, amire nem is igazán vágynak, olyan embereket meghívni, akik nem is fontosak, csak hogy el lehessen mondani, hogy ennyi meg ennyi fős lakodalom volt. Ahelyett, hogy abból a temérdek pénzből elmennének kettesben mondjuk Balira két hétre, és csak kettőjükről szólna az az időszak. Hát persze, hogy itt van a kutya elásva! Nem kettőjükről szól itt semmi, hanem a külsőségekről, hogy álljon el mindenkinek szeme-szája a csodálkozástól, és mindenki ámuldozzon, milyen gyönyörű is a menyasszony. Minden ezért van. Mennek a templomba és Isten különböző méretű házaiba teljesen mindegy, hisznek-e benne vagy sem, hiszen ez csak díszlet, aláhúzni hivatott a nagyszerű eseményt. Arra már senki sem gondol, hogy Isten házába nem illik váll nélküli ruhában, felpolcolt tőgyekkel, egyáltalán teljességgel szexisre vett outfitben megjelenni. Hogy Hugh Grant- et, a nagy magyargyalázót idézzem: "Kínos, ha az esküvőn a papnak van a legnagyobb erekciója."  Mert bizony eme dolgok a harisnyakötővel együtt az esküvő utánra, a hálószobába valók, bármit is állít Axel Rose a November rain klipjében. De nagyon jópofi volt, miért ne én is? Meg a hintó és napernyő és a többi. Szóval én ezt a mérhetetelen magamutogatást utálom, miért nem lehet egy ilyen szép dolgot arra méltó módon végigcsinálni? A halálom aztán a hollywoodi és a parasztlakodalom ízléstelen keveréke rizsszórással, esketősátorral, házhoz rendelt pappal és vőféllyel, valamint töltött káposztával Na és hogy az ízléstelenebb legény illetve leánybúcsúkról ne is essen szó! A vőlegény búcsúzóul még jól megkefél pár kurvát, jó esetben kap egy kis trippert, a menyasszony meg ilyen chippendale fiúcskákat abajgat, és teszi velük a hasonlót.  Egy a fontos, ha esküvőt tervezünk, feltétlenül tájékozódjunk a legújabb esküvői trendekről, isten őrizz, hogy valami olyasmit vegyünk fel a repertoárba, ami az idén már nem trendi, mert rajtunk fog röhögni az egész világ! Nagyon áll a zászló a stílustanácsadóknak és esküvőszervezőknek!! Booming business. Csodálom, hogy még nem lehet velük Dunát rekeszteni. 

Hát ezek lennének. Most itt állok, és várom, hogy elkezdődjön a családi esküvő-boom, hiszen mind az öt unokatesó hasonló korú, és épp itt az ideje, hogy egybekeljenek választottjaikkal. Ez lesz csak a menyasszonyok ízlésvilágának a valódi próbája!