Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok

2012.12.12

December 12 Gabriella napja.Romlásom kezdete. Valamikor a prehisztorikus időkben eme jeles napon ismertem meg későbbi Volt Férjemet. Jó kis nap volt, három barátnémmal, akik közül kettő is Gabriella volt, elmentünk ezt megünnepleni.
Épp abban az étteremben szórakozott ő is három cimborájával, így aztán tökéletes volt az ivararány ahhoz, hogy keveredjünk. Ez, mármint a keveredés, kettőnknek sikerült tartósabbra. Egész éjjel mulatoztunk, meg is beszéltük legott, hogy össze fogunk házasodni, bár ez nagy valószínűséggel az elfogyasztott alkohol hatásának tudható csak be, mivel akkoriban se nagyon kívántam én házasodni. Reggelre kelvén hozzám is költözött, így aztán kb. mindketten jól jártunk. Én egy illúzióba lovaltam magamat, hogy micsoda nagyszerű jó buli ez, ilyen csodás egymásratalálás stb, ő pedig hirtelen megspórolta az albérlet árát. Akkoriban még nem volt olyan napi szinten előforduló jelenség, hogy egy huszas évei közepe felé járó nő tök egyedül éljen saját lakásában, és azt tegyen, amit akar. Bökte is a csőrét a szomszédoknak nagyon, úgyhogy valahányszor férfivendégeim is voltak egy buliban, rám küldték a rendőrséget. Csendháborítás ürügyén. Egyszer végeztem egy tesztet, és csupa csajokat hívtam, egész éjjel ordibáltunk, üvöltöztünk, bőgettük a zenét, csodák csodájára egy rendőr se jött. Azt hiszem, hogy én "a szingli" archetípusa voltam már akkor, amikor ezt még fel se találták. A dolog pikantériájaként muszáj itt megemlítenem, hogy ama jeles politikus, ki a szingli hordákat oly ékesszólóan elítélte, gyakorta vendég volt kis lakomban, az akkori barátnőjével. Felesége is volt őneki, de ő otthon maradt a a gyerek(ek)kel. Isten, haza, család. Én legalább később se lettem kereszténydemokrata, és nem köptem szembe magamat.  Szó, ami szó, végül néhai, igen szigorúan vallásos szüleim nyomására összeházasodtunk, és attól fogva már csak abban merült ki minden igyekezetem, hogy ezt az állapotot minél tovább fenntartsam, próbáljak megfelelni VF férji elvárásainak, amelyek akkorra már nyilvánvalóan teljes önfeladásomat jelentették.  Hét év után született meg Marci, aki átmenetileg nagyon szép és békés éveket hozott az életünkbe, de amikor már 12 éves lett, VF úgy találta, felnőtt, nincs többé szüksége a "jó apa" c. színeváltozására, és megkezdte nyilvános csajozásait. Szigorúan fele annyi idős csajszikkal. Avval etette magát, hogy nem baj, ha a gyerek most nem érti meg őt, majd eljön az idő, amikor megérti, és tán még jópofának is találja, hogy az apja milyen jó fej volt. Nem jött el. És már nem is fog.  Aztán, amikor én is úgy ítéltem meg, hogy tényleg elég felnőtt ahhoz, hogy engem megértsen, hagytam, hogy aktuális szerelme győzzön, és elváltunk. És amikor megkaptam a válóperre az idézést, természetesen ő adta be, és ő volt a felperes, döbbenten láttam a tárgyalás dátumát: december 12 Gabriella napja. Ez a tény megnyugtatott. Olyan ez, mint egy önmagába visszatérő vonal, végérvényesen lezárult korszak. Ma van tehát a hatodik válási évfordulóm. Tulajdonképpen hálás vagyok nekik, mert végre azt az életet élhetem, amire mindig is vágytam, szabad vagyok, független, és buliiiiiii. Sajnos, közben elmúlt 30 év házassággal, és már nem járhatok szórakozni, vagy ha igen, akkor sem olyan célzattal, hogy azt viszek haza, akit akarok. Részint, mert már rég nem vágyom erre, részint nem is dúskálok a "jelentkezők"-ben. De jó ez így. Szeretnék egy társat valóban, de ahogy ezt már kb. milliószor leírtam ebben a blogban, nem mindenáron, és semmiféle kompromisszumra nem vagyok hajlandó. Mert VAN az a kapcsolat, aminél az egyedüllét százszor jobb.