Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiütéssel győzött Estée Lauder

2013.02.17

 Csúnya, sötét, napsütötlen vasárnap délután van, elpusztítottam egy forró csokit (sajnos tejszínhabbal), Norah Jonest hallgatok, és az állataim itt hortyognak körülöttem. Szeretem Norah Jonest. Mióta leállt a pasi-projekt, nem is írtam, pedig még nem haltam meg. És így is történik sok minden körülöttem és velem. Tegnap pl. a gyerekeimmel találkoztam a West Endben. 11-re beszéltük meg, korábban érkeztem, és újabban nem boldogít a shopping, meg nem is igen akartam semmit se venni, amit akartam, meg már megvettem, amikor leszólított egy kedvesnek látszó tárgy, hogy kisminkelhetnének-e. Ugyan meg voltam elégedve a hajnalok hajnalán magmra szórt smink mennyiségével és minőségével is, de gondoltam, miért ne. A múltkor az Arénában Estée Lauder sminkelt ki. Nekem tetszett a végeredmény, noha drámai változásokat nem hozott a küllemem tekintetében, de hát nem is ez a cél. Valamikor  a prehisztorikus időkben egyszer Anna bálba menvén sminkeltek ki olyan fantasztikusra, hogy minden alkalommal meghőköltem, amikor tükör jött velem szembe. Nagyon sajnáltam, amikor hajnalban meg kellett válnom attól a bombasztikus arctól, akit rajzoltak az enyém helyébe. Na, beültem, és vártam, mi lesz. A kis hölgy elég tétova volt, hol ezért, hol azért tűnt el, gondolom magában harsányan átkozta a kolléganőjét, aki ezt a vénséget a nyakára szabadította, és hát nem is volt a topon, folyton engem kérdezgetett, hogy milyet szeretnék. Én azt gondoltam, lass mich überraschen. Aztán beszélgettünk. Ezt az általam nem ismert kozmetikum, illetve csak sminktermék-családot dicsőítette, és noha valóban tetszett egy két dolog, nem gondoltam, hogy most aztán összeveszem a teljes kollekciót, amit rám kent. Pedig ez lett a vége. Odavezetett a pénztárgéphez, ahol a kollégája már teljes lehengerlő modorában támadásba lendült. Ezt meg aztán különösen imádom! Amikor megpróbál hülyére venni. Még a sminkecsetet is eladta volna, plusz egy sminktanfolyam. Nincs ezeknek szeme? Ha én még nem tudom magamat sminkelni ennyi éves létemre, csekély a valószínűsége, hogy most fogom megtanulni. Tanfolyamon. Ahova elvihetem a saját sminkdolgaimat, és majd megtanítják, hogyan alkalmazzam őket jól. Gyanítom erősen, hogy mind a kukában landolna a végére, mert kiderülne róla, hogy lejárt, egészségtelen, rákkeltő és hízlal. Végül is vettem egy szempillaspirált, azt amúgy is akartam. Ugyan kicsit drágábbra sikerült, mint amit terveztem, de kíváncsi vagyok, tényleg jobb-e, mint a vízállók, amiket általában használok, mert gyakran könnyezik a szemem. Nem, nem sírok, a hideget nem bírom. Ez állítólag finom, nem roncsolja a pillákat, és noha nem víz rezisztens, de nem kenődik, mosódik. Maga a csoda. majd meglátjuk. Mindenestere mondtam a pasinak, hogy csak azért, mert under pressure-be hozott. Ezzel szemben Estée Laudernél nem volt ilyesmi, kellemesen, elegánsan kisminkeltek, aztán felírták, mit használt a sminkes hölgy, aki mérhetetlenül visszafogott és intelligens volt. Aztán kaptam egy táska termékmintát azokból, amiket felhasználtak. Amikorra elhasználtam őket, tudtam is, mit fogok vásárolni, és használni a jövőben. Így is tettem. Ezért írtam, hogy kiütéssel győztek. Mert amit vettem, azt tényleg én próbáltam ki, és jónak találtam, nem most fogom majd tesztelni a saját, nem kevés, belelölt pénzemből. Üzletpolitikai szempontból is mennyivel jobb dolog ez. Sok-sok évvel ezelőtt egy Clinicque rúzshoz kapott termékminta kipróbálása után döntöttem úgy, hogy veszek ilyen 3 lépéses tisztító-tonizáló-hidratáló termékeket. És használom is őket mind a mai napig. Hát nem tudom, egy ilyen erőszakos dolog után érdekelne-e egy mégoly fantasztikus váltás. Biztos, hogy nem. De mivel ismerem ezeknek az ameriakai dolgoknak a marketing politikáját, nagyon nem lep meg. Emlékszem még az Amway, Herbalife, és hasonlók tréngjeire, ahol azt mosták a sok agyatlan agya helyére, hogy az ő csodatermékeik minden javak legjobbjai, és pusztán az oltáriszentség stílusában vehetők szájra már úgy egyáltalán. Hát ez történt tegnap többek közt. És azóta már kerestek telefonon.....  Na, mindegy, felejt. Újabb hét kezdődik, és a kedves gyerekeket nem is látom csak március 15-én a hosszú hétvégén. majd kitalálok valami klassz programot addigra. Holnap Ácsné, duma, szauna, kaja, pia (nők). Mer nem lesz jóga. Elmarad. Persze azért nem kellene ilyen merőben ellentétes tevékenységeket végeznem, de évente egyszer jó. Már sajnálom a jógát, mert tényleg jó, és hat is. A női szervekre, ahogy a csaj mondja. Mindkettőnk nagy nagy - megelégedésére egyre jobban működöm. Nem a jógás csaj megelégedésére, hanem tudjuk kiére. Majdnem mint új koromban. Igazából boldog vagyok azt hiszem. Még ha csak olyan esetleges is ez az egész, de nagyon jót tesz velem. Régebben, úgy 15-16 éve őszintén, szívből kívántam, hogy jöjjünk össze. Teljesen. Én a tied, te az enyém, ásó-kapa-nagyharang stb. De valahogy nem ment, soha nem voltunk egy fázisban, vagy ő volt házas, vagy én, vagy mindketten. Már nem akarom. Sőt tavaly nyáron már ezt az egészet sehogyan sem akartam, úgy éreztem, nem jelent számomra semmit. Kiöregedtem belőle. Azt gondoltam, neki is elege van már. De aztán, ahogy mindig is, csak újra nem, nem kezdtük, folytattuk. Néha félek, hogy tényleg, hogy tényleg az van, hogy vigyázz, mit kívánsz. mert megkapod.