Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Korizmus

2012.12.08

 Nemrég olvastam egy érdekes cikket erről. Végre valaki a tollára tűzte. Mi, szegény nők, nem csak a nemünk, de a korunk miatt is kirekesztettek vagyunk. Ezt már rég érzem a bőrömön, mindenhol ezekbe a falakba ütközöm, és nem csak a potenciálisan társ férfiak részéről, de a fiatalok, kevésbé fiatal és középkorú, valamint kifejezetten öreg urak irányából is. Egy nő, ha elmúlt ennyi meg ennyi, vén kurva, vén picsa, és egyszerűen nemtelenné válik, senki nem tekinti többé nőnek, csak egy lény a többi szürke lény tömegében. Egy nő addig nő, amíg el lehet vele adni valamit, és kész. Döbbenetes, hogy még az aranyérkenőcsöt is egy hamvas, ifjú, biciklire pattanó lány reklámozza. A prosztata bajok enyhítésére szolgáló készítményeket érdekes módon öregurak hirdetik, kik ettől a kis nüansztól eltekintve remek bőrben és kondícióban vannak, boldogan sétáltatják a kutyáikat, és ha beszedik azt a bizonyos bogyót, ez a kis kellemetlenség is huss, elröppen. Nekünk marad a műfogsor, amit az a mizerábilis, valaha volt "nevető lány" reklámoz, és mérhetetlenül szánalmas a szerető férjével együtt. Meg is értem, hiszen a beragasztható műfogsorok viselője, a reklám célközönsége tehát, legalábbis a reklám kiagyalója szerint, ilyen. Ilyen vén lúzer. Aki picit is számít, úgyis másfél millás/állkapocs implantátumokban vicsorog. Mindazonáltan nem reklámpszichológiai értekezést készülök írni, sem szociolingvisztikai beadandót, hanem töprengek azon, mi lehetne a megoldás, már ha egyáltalán lehetne bármi is. Sokunk felveszi a kesztyűt, Madonna példáját követve edzi magát, konditerembe jár, kozmetikát, plasztikai sebészt, minden bevet, és cigánykereket hány 55 éves fejjel. Eredménye: szánalmasnak találják, és kiröhögik, valamint megtalálják a fájó pontot, amit még nem tudott. vagy nem lehet leoperáltatni.Tényleg ez a járható út?  Nagyon sokunk számára biztos, hogy nem, anyagiak és idő hiányból kifolyólag. Mert keveseknek adatik meg, hogy ne dolgozzon, naponta több órát töltsön a fent említett helyeken. Gondolom, a férjük, vagy élettársuk finanszírozza ezeket a kiadásokat, aki nyilván megengedheti ezt magának, és ha igen, nagy valószínűséggel röhögve cseréli megunt, agyonkonzervált nejét egy igazi fiatalra. Nekünk meg marad a nagy maszlag, hogy vannak olyan férfiak is, akiknek számít a lélek, a tapsztalat, az intelligencia, műveltség. Hát erre azt kell mondanom, hogy a nagy túrót! (Hogy a kedves Kósa úr Anna-báli beszédét idézzem) Nem, nincs ilyen. Aki nem végleg lecsúszott, hajléktalan és pénztelen, természetesen nylon műfogsorral, annak ezek az attribútumok nem számítanak. Mit érdekli az ügyvéd, menő orvos, politikus és bármilyen  tehetősebb vállalkozó urat, hogy a hölgy diplomás-e, vagy milyen végzettsége van. Egy a lényeg, fiatal legyen, lehessen vele reprezentálni, és a fiatal testét használni. Nemrég hallottam egy 35 éves hölgyről, aki a férje lányával egykorú, hogy betegesen foglalkozik magával, mert fél, hogy jóval hatvan fölötti férje lecseréli egy még fiatalabbra. Hát nem tudom. Arról nem beszélve, hogy azt is hallottam a barátnőmtől, hogy egy szintén fent említett korú úr, akivel volt szerencséje randevúzni, mesélte neki, hogy ő naponta annyi levelet kap nőktől, amennyit a barátnőm összességében kapott a társkereső időszakában. Akkor miről beszélünk? Ha ekkora a kínálat, tényleg nem meglepő, hogy a férfiak ezt választják. Nota bene nekem is jobban tetszenek a negyvenes férfiak, mint a korombéli lerobbant vén csatalovak, ám természetesen még eme utóbbiaknál sem rúghatnék labdába. A korom miatt. Akinek csak egy picivel is több van a pénztárcájában, mint egy közmunkásnak, hajléktalannak, horribile dictu tanárnak, már egészen másféle életstílust kíván meg magának. Neki jár a fiatal, reprezentatív barátnő, és ő ugyanúgy halad a maistream-mel, mint az eltartót kereső egyetemista, megélhetési "prostituált", aki természetesen nem az, hanem átmenetileg valami jól kereső úr barátnője, akár felesége. Nem is értem, hogy hogy még vannak prostik, amikor ingyen is hozzá lehet jutni bárkihez. Szóval a megoldáshoz nem jutok közelebb, marad az "öregedj meg méltósággal!" természetesen egyedül, keresd meg a megélhetésedre valót, és emelt fővel szard le az egészet. Neked már pontosan ugyanannyira hiányzik a szex, mint annak a vén kecskének, akin van mit kézi(és más erre alkalmas testrész)munkáznia a fiatal barátnőnek, hogy használhatóvá tegye.Ezáltal az önérzete is topon marad. Mármint a pasinak, mert neki csak az a fontos, hogy még feláll. Régebben azt mondták, hogy a férfi már akkor vonzó, ha egy hajszállal szebb az ördögnél. Ma már nem kell szebbnek lennie. Randa, pocakos, vén faszok tapossák sárba jópofa, humoros, kellemes külsejű és ápolt nők százait, csak mert már elmúltak 40, 50. 60. Bármennyi.És ne hidd el, hogy terem még neked babér! Hogy jön majd a királyfitán hófehér paripán, hófehér holló képében, és ellágyul a te rozmaringos lelkedtől, nagyszerű konyhatehetségedtől, kissé megvastagodott derekadtól, pocakocskádtól, a gravitációnak ellenállni képtelen húsodtól. Hát, legalább az önbecsülésünk maradjon meg.

Mellesleg közeleg a karácsony, holnap ádvent második gyertyája, és iszonyú sok a dolgom. Nem értem azt, aki karácsonykor a nagy magánytól szenved, mert nekem igen sok látogatóm, vele együtt tennivalóm lesz, és nagy valószínűséggel nem a lelki segélyvonalon fogok társalogni. Becsüljük meg a családunkat, másra úgyse számíthatunk.