Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


London 2012

2012.08.09

 Nem állíthatnám, hogy le se lehet vakarni a képernyőről az olimpia idején, mint megannyi honfitársunkat. Ennek több oka is van, de egyik sem az, hogy ne szeretném a sportot, ne drukkolnék a magyaroknak, és ne követném azért figyelemmel az eseményeket. Egyik ok az, hogy szívinfarktus-közeli állapotba kerülök egy-egy izgalmasabb meccs, vagy versenyszám alatt. Ilyen volt pl. tegnap a kézisek harca Izlanddal, amit bevallom, nem bírtam idegekkel. A hosszabbítást a neten követtem mondjuk egy perces késésben. Hasonló volt a vizilabda is este. Félholt állapotban voltam már, mire a legvégét, mintegy két percet nem néztem. Pedig jobban érdekel, mint a kézi. Szóval ez az egyik. A másik pedig ez az őrült beharangozás, hatalmas elvárás, minden nyomtatott és online sajtótermék sporttörténelmi bravúrt vár.... mondjuk Cseh Lászlótól, a vízilabdásoktól, a Kovács- Janics duótól. Én el is hiszem, hogy ezt a vállukra rakott hatalmas terhet nehéz cipelni, és azzal a tudattal versenybe szállni, hogy nekem győznöm kell, vagy arany, vagy mérhetetlen nemzeti csalódás és gyász. Most miért nem szépséges az az ezüst????? Bezzeg, akitől nem várták, akit nem harangoztak akkora elánnal és nem sztároltak halálra, gyönyörű teljesítmény! És ennek mindenkivel szemben így kellene lennie. Szép csendben kéne szorítani a favoritjainknak, és nem előre teljesítményeket elvárni. Én ezt már régóta figyelem, a legnagyobbnak bezengett esélyesek nem futnak be. Inkább valaki az oldalpályán. Mint pl. Pekingben Vajda Attila. Senki se várta aranyra, és bejött! Na, lett is túlzott ováció, négy évig tartó sztárolás, és persze mi mást vártunk volna tóle, mint ismét aranyat. Közben eltelt négy év, biztos sok minden történt közben, nem hiszem, hogy olyan nagyon esélyes lehetett, ha hatodik lett. Na, vége is, mehet a lecsóba! Pedig az olimpiára egyáltalán kijutni is nagy szó. De hát ilyenek vagyunk mi, félázsiaiak. Én ugyan nem vagyok az, mert az őseim bizonyíthatóan Mária Terézia jóvoltából települtek ide Elszász-Lotharingiából mindkét ágon, mivel apám-anyám sváb volt. Még a nevük is ugyanaz. Ezt most nem gondolom sem dicsőségnek, sem különlegesnek, sem pedig rossznak.  Mit sem tudtak eme történelmi tényekről azok a Moszkva téren őgyelgő fasiszta feketeruhások sem, akik szimplán lezsidóztak, amit sem sértőnek, sem dícséretnek nem gondoltam, csak megrémített, hogy ha ezek valóban hatalomra kerülnek, senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy nem kérnek keresztlevelet annak eldöntésére, hogy kit lőjenek a Dunába. Egyébként meggyőződésem, hogy az évszázadok során minden tisztafajú árja vérvonalába került egy kis ez-az, még ha oly baromi büszkén vallják is, hogy Csaba királyfi leszármazottai. Egyébként is teljesen röhejes ez a vérvonalazás. Lásd. ez a Csanád is. Most miért akkora baj, hogy a nagymamája zsidó volt? Nem az a lényeg, hogy ő mi? Tán nem elég véres szájú, nem elég vehemensen fröcsög és gyűlölködik? A kutyatenyésztés során is hogy elkorcsosulnak a beltenyésztett fajtatiszta egyedek, főleg azon fajták, amelyek meglehetősen gyér létszámban keverednek.  A biológia az biológia kérem szépen.

Na, megint sikerült jó messzire kanyarodni az olimpiától. Már nem politizálok annyit, igazából nem találom az ízlésem szerint szóló hangot. Egy ország népe nem lehet csak uniszóló orbánista, gyurcsányista, szoci, vagy akármi. Az ellenzék pontosan azt a hibát követi el, mint ezek, amikor még ellenzékben voltak. Nem konstruktív. Nem javító szándékú, hanem ellenséges, ugyanolyan közönséges és öncélú, öntömjénező. El is fogják veszíteni ezt a manipulált választást, és nyöghetjük viktor bús hadát újabb négy de akár huszonnégy évig is.

Egyébként ilyen kétpólusúra purifikálódott politikai helyzet nincs is tán a normálisok világában. Olyan ez az ország, mint a sakk. A feketék le akarják győzni a fehéreket, illetve vice versa. Ez ilyen paranoiás elmebetegek országa, ahol a harc a lételem.  Bozótharcosok. És ha nincs bozót, visznek magukkal. Vagy csinálnak. Rekettyést. Hát röhejesnek mondanám, ha nem siralmas lenne. Nem tudom, Caligula mennyivel ártott többet Rómának azzal, hogy a lovát nevezte ki szenátornak, mintha az államvagyon tetemes részét colosseumok építésére pazarolta volna el. Mert teszem azt szerette a gladiátorviadalokat. (Nem akarok történelmet hamisítani, fogalmam sincs, hogy egyáltalán működött-e már akkor ez a műfaj, csak a hasonlat kedvéért írtam.) Egyébként hol vannak az aranylábú focisták az olimpiáról? Gondolom a legközelebbi négy éves tervben első helyen fog szerepelni egy olimpiára alkalmas focicsapat megteremtése. Istennek menni fog. Mellesleg miért nem a sikeres spotágakat dotálják? A focisták meg majd ha hoznak valamit, kaphatnak. De nem előre!! Ezért aztán soha nem lesz itt foci.

Mindig is foglalkoztatott az inga elmélet, na nem a jósló tehetségű ingákra gondolok, hanem a pendulum, ami kileng erre, meg arra. Hát így van ez a mens sana in corpore sano- val is. Vagy a mens vagy a corpus. Korunkban a corpus, az egyértelmű. Fontosabb a konditerem, a műköröm, a szoli, mint a könyv, a zene (komoly), a tárlat, egyáltalán, a műveltség. Szépen izmolt, barnára sült testek, agy meg sehol. Gondolatok sehol. Erre nem treníroznak. Egyszerűbb is egy ilyen egynemű agyatlan masszának erőt mutatni, és megmondani miről mit kell gondolni. Varázsszó: trendi - már nem trendi. És mennek a vezérkos után, elég a kolomp. Ez a cél. Elég csak a Nat-ra, meg a sorozatos színházbezárásokra tekinteni. 

Na, itt most én nem folytatom, sajnos jól látom a helyzetet, már most többen vannak az agyatlanok. Lényegesen.

 

Közben Risztov Éva aranyat úszott!!!! Hár erről beszéltem. Róla aztán nem szóltak címlapok, vezércikkek, nem volt sporttörténelemíró várományos. És mégis megúszta, megmutatta. Tán mert nem volt rajta ez a marha nagy figyelem, meg para.

Ja, és az okok közül kifelejtettem az ELVISELHETETLENÜL BAROM kommentátorokat. Bár ez némiképp összefügg a második okkal, mégis különálló, és nagyon nehezemre esik azt a sok sületlenséget hallgatni.