Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második bejegyzés

2012.02.13

 Szép új hétre ébredtem... Ismét hétfő, bár ez a dolgok lényegét tekintve tökéletesen indifferens. Minden reggel hálát adok a Teremtőnek, vagy bárkinek, akinek ez köszönhető, hogy nem kell hajnali fél hatkor kelnem, és percre, mi több, másodpercre beosztott időterv alapján nem elkésnem a munkahelyemről fél nyolckor.

Sajnos a fél hatról mások gondoskodnak, Santika, aki udvarlásos brunnyogással dörgölőzik az ajtóhoz, valamint Fifi, aki sokkal kevésbé udvarlásos módon vadul kotorja az ajtót. Hiába, ők ily korán éheznek... Meg akarnak halni a nagy hidegben. Miután kimódoltam azt a furfingos tervet, hogy Fifit kiengedem az udvarra, ahol nagy sebesen elvégzi reggeli üdvözletét kedvenc fájánál, rohan befelé, mivel tudja, hogy a macska már eszik....Mire beszáguld, az ő tálja is megterítve, így  én még visszacsempészkedem egy picit a takaró alá, és nézem az aktuális híreket. Ezt azonban nagy kár tennem, mert már reggel elrontom a napomat.. Mai napi mantra: le is szokom a reggeli hírnézésről.

Egyébként a NLC-n van a napi kínai mantra. Ezt mindig megnézem, hát mit mondjak... Tegnap valami olyasmi volt, hogy egyre gazdagabb vagyok... Ez bizonyára lelki síkon értendő, mert persze a lottón nem nyertem, egyéb bevételre pedig nincs különösebb kilátás. Meg is néztem a mait. Hallj csodát: Szeretem, amit a tükörben látok. Jézus Mária!!!!!! Ez olyan jól rácseng a tegnapi beírásomra.

Merthogy pont az a bibi, hogy baromira NEM szeretem. A fene enné meg. Nézegetné ez a mantragyártó az én tükrömet reggelenként. Igazából semmit sem szeretek magamon. A ráncaimat sem, amelyekhez egyes agyonbotoxolt és agyonplasztikázott celebeket mély és bensőséges érzelmek fűznek. Mármint természetesen a saját nem létező (mert elbotoxolt) ráncaikhoz. Hát nem. Én sajnos nagyon nem szeretem az enyémeket. Különösen azokat nem, amelyek a szám fölött képződtek holmi csücsörítő kényszertartás eredményeként.  Milyen jó is, hogy öt éve megszabadított VF-től az új tulaja, mert  látván a hirtelen felindulásból tízezer forintért megvásárolt csodás hatású kígyóméreg krémemet (a botox méltó alternatívája, á nem, be ne dőljön senki!!!), bizonyára megjegyezné, hogy biztos erre kellett-e költenem az utolsó tizesemet. Én azonban tudom, hogy igen, egyébként honnan tudtam volna meg, hogy nem ér az semmit! A ráncok ugyanolyan mélységben pompáznak, mint krémezés előtt.

Nem szeretem továbbá a hájamat, mely ellenségem legyőzésére évtizedeket, ha nem évszázadokat tettem fel, konditerem, kosarazás, aerobic, futás (rövid ideig és nagyon rövid távon) és mindenfajta fogyókúra formájában.Sikeresnek pusztán a 90 napos bizonyult mintegy hat éve, a segítségével sikeresen magszabadultam 12 kg felesleges hájtól (mínusz a szép kerek fenekemtől). Most már csak a hűlt és lapos helye található ott hátul.  Ebből a leadott hájmennyiségből pl. semennyi sem ment le őrületes méretű kebeleim zsírmennyiségéből, ami mélységesen elkeserít. Egész életemben szép kis zsömlécskényi cicikre vágytam, melyek meg is adattak a klimaxkor kezdetéig, és akkor úgy látszik, valami perverz hormonhiányos tévműködés eredményeképpen 75-B méretűről, 85-c még inkább d méretűvé látták jónak dagani, evvel is keseríteni amúgy sem felhőtlen hervadó éveimet. Most megint úgy látom, hogy kilóim eléggé felszaporodtak a kényszerű semmittevés napjai alatt, hideg van, fáj a térdem, ülök itthon, csak a heti 1x jóga, ami zéró...... Ismét elkezdtem a 90 napost. Ma van az ötödik nap. Gyümölcsnap. Szeretem a gyümölcsnapokat, már túl vagyok egy narancson és egy almán. Alacsony GI ételek. Ha jobban lesz a térdem reggelente lemegyek a csarnokba némi kardio edzést végezni. Jót tesz. Lassan (remélem) jön a tavasz, ki lehet bújni a macigöncökből, és addig ki kéne bújni a hájtakaróból is. Nosza.