Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Néhány nap egy kupacban

2012.05.21

 Múlt héten találkoztam egy régi haverunkkal, aki jó nagy marha volt már akkoriban is. Egy darabig szomszédok voltunk, VF haverja volt, és kapcsolatunk nagy ellendrukkere. Nota bene bár hallgattam volna rá, illetve VF hallgatott volna rá, mert persze nem engem óvott. Amikor az esküvőnk volt, épp Amerikában tartózkodott, mint kis élete nagy kalandja (ez persze akkoriban, a 70-es években tényleg nagy eset volt), és amikor megjött nyilatkozta az azóta szlogenné vált mondatot, "Mire jöttem meg Amerikából? Arra, hogy elvette azt a nőt." Hogy az azt-on mit értett, csak ő tudja, de gyanítom, nem túl hízelgőt rám nézve. Mindegy is, találkoztam valakivel, aki még nem tudta, hogy elváltunk. Mellesleg ő is elvált, de én mondjuk tudtam. Először nem is ismertem meg, láttam egy közvetlenkedő pasit, azt gondoltam, hogy a Penny, mert ott voltunk, valami menedzsere, aki vidámkodik a vásárlókkal. Aztán vadul integetett, még a hátam mögé is néztem, de kiderült, hogy nekem szól az üdvlövöldözés. Akkor már persze megismertem. Őszintén szólva marha jól néz ki. Kérdeztem is tőle, hol botoxoltat, mert korához (+65) képest tök fitt és ruganyos és ránctalan, szinte mit sem változott. Én is csak azért nem ismertem meg elsőre, mert abszolút irreális volt a hely. Hát van mit irigykednem. Persze valami nővel volt, de nekem fel se tűnt, mert persze nem mutatta be, de a Jutka mondta, hogy ott körözött valami szőke miközben beszélgettünk (jó hosszan). Jó volt találkozni valakivel a múltamból, a fiatalságom idejéből. 

Aztán láttam VF-et is, megrázó volt. Emlegetett szamár esete.... Pár nappal később. Jött valami társasággal a sétányon, nyilván saláta-fonnyadék Zita bagázsa volt, mert nem ismertem senkit. Mi lent voltunk, és fagyiztunk a Jutkával, meg a Sájerral, ezek meg haladtak nagy feltűnően valahova. Hát komolyan meg is szántam ezt a szerencsétlent. Ki voltak öltözve, mint valami celebek, nyilván persze annak is képzelik magukat helyi körökben, stílus és trend ikonoknak. De azért ide süllyedni, hogy mint valami díszfaszt hordozzák véres kardként, miközben mindenki kábé normális laza balatoni lezserben tolta! Ez azért már rég nem az az ember(?), akit valaha ismertem. Ahogy Húsvét vasárnapján trágyát talicskáz a Muskátli utcában, miközben jóanyámmal hazafelé tarunk a szagos miséről. Mert hogy ilyen volt. Én ugyan nem  kértem tőle, hogy vesse le az ő jó piros-fekete kockás favágó flanellinjét és az ízléses zöld jumbó sapkáját és Armaniban jöjjön velem misére.  Mindent eladott!! Testét, lelkét, szokásait, stílusát, mindent. Már ha egyáltalán volt neki valaha, mert azért normális esetben ez minimum skizofrén állapotot eredményez. 

Aztán pont most olvastam kedvenc unokaöccseim egyikének a blogját, mit mondjak? Letaglózott. Elvitte kedves mama a kutyájukat magával Franciaországba valami számomra mélységesen érthetetlen okból, és legnagyobb rosszallásomtól kísérve. Ez a felnőtt eb egész életét a gyerekekkel élte le a kertjükben, és néha anyuka is átesett a helyszínen. Erre elragadják, 2000 km-t autóztatják, és persze a végén csak elveszett. Illetve hála a jó istennek meglett, de több. mint egy hét után, mert nem talált haza. Haza?! Azt csodálom, hogy mint valami napjainkbeli Lassie, nem Budapestre érkezett meg a végén.

Hát ennyi jut most az eszembe, mint a jó gyónás végén. Szép volt az idő, kár, hogy megint szaródik elfele. Hétvégén Pünkösd, persze senki se ér rá semmire. Én pénteken fölmegyek Pestre, és majd vasárnapra jövök csak vissza.