Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyárutó, napsütés= vénasszonyok nyara

2012.09.26

 Kanadában éreztem azt, hogy mi is az az indián nyár. Persze csak az én tudatomon és képzeletemen átszűrve jelent meg, azaz, lehet, hogy csak belemagyarázás minden. Gyönyörű ősz volt, meleg, és napsütéses, és a természet ezer színben ragyogott. Amikor a vidéken kirándultunk, egy csomó helyen szinte éreztem a bokrok között nesztelenül lapuló indiánokat. Vagyis hát amerikai őslakosokat. Nagyon izgi volt. 

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy miért akar valaki szigetet vásárolni magának, vagy házat a tengerparton, akár yachtot a Bahamákon.... Túl azokon, akiknek annyi pénze van, hogy mindegy mit vesz, a londoni, new yorki lakás mellé egy kastélyt Provence-ban, egy villát a Karib-tengeren, nem érdekes... De mondjuk valaki miért spórol ilyesmire, és veszi meg, és köti magát oda örökkön örökké. Nekem még nyaraló se kellene, mert egyrészt a lakásom egyben nyaraló is, másrészt akkor folyton ott kellene lennem nyáron, hogy ne menjen tönkre, és ez azért húzós, két villany-, víz- és gázszámla, kertész meg egyebek. Így nagyon jó, nyaralni meg úgyis eljár az ember, ha van nyaralója, ha nincs. Egyébként nekem pont akkora gyönyörűséget okoz a Balatonnál heverni a strandon, és érezni, hogy süt rám a nap, mint bárhol a világon. Tengerparti döglésért nem teszek sehány kilométert, illetve maximum szerelmemig, Horvátországig. 

Ez ám a nagy kérdés. Sokak szerint ez aztán tényleg gáz, már rég nem trendi, és ha elhangzott a bűvszó, vége is a dolognak. Csak nem teszünk valami olyasmit, ami nem trendi!!!???? Ergo: Horvátországba csak a tahók és prolik és szegények járnak, akiknek nincs pénzük arra, hogy megvegyék a Cosmopolitant, vagy az Elle magazint, és megtudják, hogy az idén bizony Bora Bora, Bali, esetleg az Azori-szigetek a trend, és oda kell hogy tődüljön mind aki cosmo-girl, partyarc és egyáltalán valamicskét is ad magára. Persze megint túlzok, fogalmam sincs, hogy mi a menés az idén, meg nem is érdekel. Én Horvátországba mentem, mert imádom. A mediterráneum számtalan országában jártam már, de sehol olyan gyönyörű tengerpartot nem láttam (talán csak az Amalfi patszakasz a kivétel), mint itt. Amikor lehajtasz az autópályáról Omis után, és előtted a makarskai part, hogy ne mondjam, riviera, hát az valami lélegzetellállító! Két útitársnőm is abban a tévedésben jött velem, hogy majd itt aztán jól kispórolja magát. Hát ez ám az orbitális tévedés! Horvátország kérem drága. Már az autópályán otthagytunk egy, az itthoninál  jóval nagyobb összeget. Talán úgy lehetne olcsóbb, ha mindent vinne magával az ember, és otthon főzikélne, meg inná az itthoni sört és ásványvizet. Hát akkor inkább el se indulok! Főzőcskézni itthon is tudok, az ásványvíz valóban jobb nálunk, de a jó kis Karlovacko pivo nélkül nem lenne az igazi a hangulat. Tehát a lényeg, nem spórolni megyek oda, hanem mert csodaszép, gyönyörű. Jó kis magyar pasik azzal is szeretnek érvelni, hogy az ár-érték arány messze nem olyan jó, mint mondjuk Görögországban, vagy Taiföldön, esetleg Mexikóban. Ez így van. De oda el kell jutni, Görögország valóban lényegesen olcsóbb, és "ez nem Acapulco", hogy VF egyik örökbecsű felfedezését idézzem. Hát nem. Tetejébe a horvátok büszke nép, és nem hajlandóak baksisért magyar szavakat szajkózni, gazsulálni, alkudozni, bratyizni. Magyarul: bunkók, és még drágák is. A kaja viszont finom, és nem barátkozni járunk oda.

Én természetesen nem tartom őket bunkónak, hanem elfogadom, hogy olyanok, amilyenek. Csa a magyar valahogy olyan fajta, hogy ha valamire pénzt költ, szereti, ha cserébe körülugrálják, seggét nyalják, jópofiznak vele, illetve hálásan mulatnak az ő jópofizásán, és még számtalan egyéb módon is érzi, és érezteti, hogy itt most ő felsőbbrendű (azaz nem képes intelligens européer módjára viselkedni).  Ebben kiváló copy-jai vagyunk a németeknek. Istenem, hány sok éven át gazsuláltunk a gazdag nyugatnémet turistának, aki evett-ivott, vagy inkább zabált vedelt, és éreztette velünk, hogy ő itt a király. BMW meg lóvé. Most azonban sokunknak van ez, és mi ugyanúgy szeretjük éreztetni ezt. Történelmi elégtételként.