Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Október - November

2013.11.20

 Először is egyre jobban vagyok, most, hogy az anyagi helyzetem is helyrebillenni látszik, méginkább. Kezdek népszerű lenni, és egyre több tanítványom van. Szerencsére felnőttek is, és ebben főleg az a jó, hogy, ők egymásnak adják a nevemet, mert szinte mindenkinek van egy ismerőse, aki  nyelvvizsgázni szeretne, vagy csak úgy tanulni angolul, esetleg kell a munkájához. Ám azt hiszem, többet nem vállalok, már szombaton is tanítok, pénteken meg 6-ig. 

Voltam Izraelben, ahogy a mellékelt fényképalbum (Kristóful: algum) is mutatja. Sajnos egy csomó fotót nem tudok feltenni, mert nem jó a mérete. Nem tudom mi, az oka, több kép is van fent, amit a telómmal csináltam, és megfelelt. Sokkal több helyen jártunk, mint amire ebből a kurta fényképalb(g)umból következtetni lehet. Jeruzsálem, Holt-tenger, Betlehem, Jaffo, Tel-Aviv, hogy csak a fontosabbakat említsem. Tel-Aviv a csúcs. A legszebb. Legalábbis nekem nagyon tetszett. Meg persze Jeruzsálem, de nem minden része. A keresztény helyek nem voltak olyan hangsúlyosak, köszönhetően talán annak a ténynek, hogy mindent elárasztanak a zarándodkok, és őrült tömeg van mindenhol, azaz az áhítat, mint olyan, kizárt. Voltunk a Sion-hegyen és a Sirató falnál is, kívántam is, remélem megvalósulnak az álmaim. Nem sok van, csak kettő, de a második elég nagy ívű dolog. Mindenesetre nagyon szeretnék még egyszer eljutni ide, mert az idegenvezetés, hogy úgy monjam nagyon finoman szólva is inkompetens volt, szerencse, hogy volt nálunk jó utikönyv.

Sajnos, Fifi közben meghalt. Most itt figyel a könyvespolcon, egy szép kis urnában, senki sem gondolná, hogy az a szobadísznek is beillő edényke az ő hamvait rejti. Szegénykém, nagyon rossz állapotban volt már, gyakorlatilag nem volt tudomása az őt körülvevő világról, vak is volt, süket is, és semmiféle kommunikációra nem volt már képes. Nem tudom, hogy ez valami Alzheimer-kór volt-e, vagy esetleg kapott közben egy stroke-ot, és attól bambult így le, mindenesetre megváltás volt számára, hogy elment. Nagyon sajnálom, és hiányzik is nagyon, de egyenlóre nem gondolkodom új kutyáról. Elegen vannak a két macskák, Mr. Nigel-Murray felőrli az idegeimet, mert ha éppen nem alszik, akkor hiperaktív, agresszív vadállat, karmol és harap, nem tanul, öldösi szegény Shantikámat, aki az igaz szerelem, és alig látom, mert ez a vadbarom elüldözi. A dúláson kívül eszik, iszonytató mennyiségeket, következésképpen ennek megfelelő mennyiségben kakál, és pucolhatom utána a wc-jét. Ő aztán pont az ellentéte a szelíd, kedves Shantinak. Kimenni egyáltalán nem óhajt, ha éhes üvöltözve sikoltoz, és egyáltalán mindent és mindenkit igyekszik uralni. Lehet, hogy megbánom, hogy megmentettem az életét. Már kezdem. Mindenestre a hálóba csak Shantinak van bejárása.