Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Október, október....

2012.10.07

 Ma annyira unatkozom, hogy az előbb már egy kifestőkönyvet színeztem. Mint a néhai jó Ronald Reagen...kinek tűz pusztított a könyvtárában, és both of his books was destroyed...és a tragédia csak az, hogy az egyik még ki sem volt festve.

Egyedül vagyok, ötletem sincs, mivel kéne eltöltenem ezt az utolsó szép idős napot. Senki nem ér rá, nekem semmi különösebb dolgom, tetejébe gyümölcsnapot tartok, még főznöm se kell, mert az végül is egész jó és produktív látszattevékenység lenne. Egyedül nincs kedvem sétálni, túrázni, kirándulni, kocsival csavarogni drága ahhoz képest, hogy annak se lenne semmi értelme, tetejébe be kell jelentenem műszaki vizsgáztatásra is. Már teljesen kitakarítottam, és a könyv, amit még nem olvastam,de beszereztem, olvashatatlan. Az a címe, hogy szerdán habcsók, és nég a chick-lit "műfajában" is olvashatatlanul gyenge. Ez a blog több irodalmi értéket képvisel komolyan. Hát inkább írok.

A macska ismét a fejemre nő, és gyakorlatilag kiborít. Azt hiszem, Alfi nyomdokain világuralomra tör. Már nem elég neki a kert, veszélyesebb vizeken halászgat őnagysága. Tegnapelőtt a kocsiparkolóból érkező szörnyű hangok, visítás, valamiféle sziszegés és hasonlók hallatán kirohantam, és tanúja voltam egy nyesttel vívott csata utolsó mozzanatainak. Nem érzek rajta külsérelmi nyomokat, semmi sérülés nincs rajta, de félek, nehogy veszettséget kapjon, ui. nincs beoltva, de még a Fifi se. Pénteken jön haza a Marci, és kértem, hozzon a macskának is vakcinát. Azon a nyestes éjjelen aztán nem is ment ki, itthon horpasztott egész éjjel, sőt még tegnap se ment sehova egész nap. Korai volt azonba efölötti örvendézesem, mert aztán éjjel mindent bepótolt! Feltűnt, hogy még a tévét is túlhatsogó macskasírás jön kintről. Nosza, kimegyek, hallom is a keserves sírást, de sehol nem volt ez a boldogtalan. A szomszéd retriever szorgosan ugatta, és így vettem észre, hogy fent meredezik a szomszédos üzletház tetején. Nem tudott lejönni. Azon morfondíroztam, hogy vajon ilyenkor ki lehet-e hívni a tűzoltókat, vagy azok csak Amerikában teljesítetenek ilyesfajta szolgálatot. Aztán gondoltam, megoldom valahogy. Először is kivittem a létrát, de hiába másztam fel a legtetejére, nem értem el, ő meg csak játszott a felé nyújtott kezemmel. Aztán kivittem a napernyőt, és felmásztam ismét a létrára, és azt a rohatt nehéz ernyőt próbáltam neki felnyújtani, de nem jött rá, mit akarok. Akkor eszembe jutott, hogy talán a vasalódeszkán lemászna, de nem. Már teljesen kiborultam, és kész csoda, hogy nem veszekedtem le a létráról napernyőstől, vasalódeszkástól. Gondoltam behordom a háztartási eszközöket, és szerzek egy deszkát. Ezen közben a macska eltűnt. Mivel előtte mindenáron az ereszcsatorna lefolyócsövébe nyúlkált, arra gondoltam, hogy amekkora marha, hátha abba mászott bele. Az azonban bele van vezetve a földbe, gondolom valamiféle ciszternába, így lemondtam a macskáról. Azért még bementem az üzletház udvarára, és jól tettem, mert ez a leleményes állat egy fán keresztül leérkezett. Gondolom, ott is mehetett föl. Kiborít ez a dög komolyan. Persze most itthon húzza a lóbőrt a jó kis takaróján, gondolom készül az éjszakára. Kíváncsi vagyok mivel lát jónak ma este bosszantani. De nem is festem az ördögöt a falra, még "bevonzok" valami hülyeséget mára is. Hogy ez miért nem tud megülni éjjel itthon a valagán?! De esküszöm, bezárom, és ordíthat, ahogy akar. Szőri jó ötletét is alkalmazni fogom, ha nem bír magával, bedobozolom a szállítóketrecébe, és kész.

Teljesen hülye vagyok, ilyen egy tökéletlen élete biztos, hogy senki másnak nincsen, mert nekem mindig is voltak macskáim, de valahogy nem folytunk bele ilyen mélységekig egymás életébe. Ez már végképp a szipirtyóság.

Szóval ennek a fene nagy független szingli létnek is megvannak a feneségei. Ma például nagyon is tudtam volna mit kezdeni egy pasival... De hát nincs, nincs. Amikor valaki az önsajnálatba esvén azon rinyál, hogy engem nem szeret senki, én nem kellek senkinek, és ezt el is hiszi, gondoljon arra, hogy az igazság nem pontosan ez. Esetemben meg főleg nem, pedig régebben jókat tudtam sajnálkozni magamon emiatt... Az a helyzet, hogy az nem szeret, meg annak nem kellek, aki nekem kéne, aki meg szeretne, meg kellenék neki, hát az sajnos nem az esetem. Ez van, kár is ezen búslakodni, ha csak nem akar valaki piszokul megalkudni, ész arra gondolni, hogy hátha ki lehet ebből hozni valamit. Én már próbálkoztam, de jól emlékszem, örök tanulság: soha többé. Akkor inkább így. Nem főzök senkinek, nem sütök nek tart Tatin-t, pedig azt isteniet tudok, és nem megyünk kirándulni az őszi erdőbe. Inkább fogom magam, és kiszínezek még egy oldalt.