Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Otthon, édes otthon....

2012.02.21

 Azért írtam le angolul is, mert nagyon belejöttem a dologba, ugyanis a Spamalot eredeti(?) forgatókönyvét (John Cleese) végig lehetett olvasni előadás közben.  Nem volt haszontalan, ugyanis alkalmanként nem értettem a magyar szöveget. Ez most nem holmi nagyképűsködés, mert valszínű, hogy ha angolul beszéltek volna azt még kevésbé értettem volna. Nekem nagyon tetszett. Azt ugyan csodálom, hogy még nem tiltották be, mert amikor arról szólt a fáma, hogy kik is azok a magyarok, a szittyák, törökök, és egyéb összetevők között a zsidók és cigányok is megemlíttettek, meglehetősen hangsúlyosan, és nagyon helyesen. Sőt, mi több. melegek (!!) is voltak benne! A legjobb volt Hujber Feri..... Bizonyára a kormány és ez a széplélek Rózsa elftársnő nem jár ide. Vagy csak az oly nagyon ajánlgatott Én, József Attilát nézte még meg. Bár az se biztos, mert akkor lehet, hogy nem ajánlgatná. Oké, ezt nem tudhatom, csak a kritikákat olvastam.

Hát két nap távol az otthontól, őszinte leszek, nagyon jól esett. Igaz, vasárnap este sőt éjszaka is borzasztó gyomorgörcsök közt fetrengtem, és fogalmam sincs, mi okozhatta, és az ebből következő kialvatlanság erősen rányomta bélyegét a hétfőre. Hogy többet ne mondjak, pl. egy kereszteződésben nem csak hogy azt nem vettem észre, hogy piros a lámpa, de még azt se, hogy egyáltalán van ott lámpa.  Piroskával nagyon jó előadást láttunk, utána gondoltam, ne menjünk még haza hajnalbam, meghívtam a Zserbóba. Igazán kár volt, mert tudtam, hogy drága, de ez nem drága, hanem pofátlanság, és részemről hülyeség, hogy egyáltalán rendeltem. Nem részletezném, de az étlapon nem volt 2000 ft alatti tétel, illetve ami volt, mi azt rendeltük, és így is jattal együtt 4000-re jött ki. Oké, nem sajnálom ......illetve igen, mert azt hiszen tiszta sznobéria az egész, ugyanis sem a színvonal, sem a minőség nem indokol ilyen baromi árakat. Egyébként két forró csoki volt. Mindegy, több is veszett Mohácsnál, töröl, töröl. Negatív emlékeket nem őrzünk.

Aztán a szokásos pasizás téma és gyomorgörcsös éj után elszállítmányoztam Piroskát a nyugdíjas zumbaórájára, én meg felrongyoltam Budára, és az ablakból néztem kicsit, hogy a Dunán hogy úszik el a dinnyehéj helyett a jégtáblák utolsó példánya. Közben fájó bélésemet naranccsal gyógyítgattam, de csak rosszabb lett.

Most már itthon vagyok, a lakás illata, illetve bűze erősen az állatkerti ragadozószekcióra emlékeztetett, olyan oroszlános, de még nem róka. Nem túl reményteljes kilátások egy hosszabb távollét végeredményét tekintve. Pedig nem sikerült a Wc-n kívülre semmi, de ennek úgy látszik ez a szaga ilyen mennyiségben. Santi azóta boldog, dorombolva húzza a lóbőrt, testi kontaktust mindig tartva velem. A Fifi is itt buzog, mintha bizony nem ott lett volna velem. 

Sajnos, ma is ugyanúgy fáj a gyomrom, még a végén igaza lesz doktor fiamnak, hogy valami nyelőcső fekély vagy mi. Nem örülnék neki. Enni azt nem tudok, de jelenlegi méreteimet tekintve még nem áll fenn ennek végzetes következményeinek a veszélye. Sajnos szörnyű szétszórtságomban elhagytam a kedvenc kardigánomat is a H&M-ben, mert felpróbáltam egy blézert, és olyan meleg volt, hogy fel sem tűnt, hogy a kardigán nincs rajtam. Csak este otthon. Ezek a kellemes napok kellemetlen melléktermékei.

Ma egyébként fantasztikus tavaszt igérő idő volt, gyönyörű napsütésben autóztam végig az autópályán, és sokat és erősen gondoltam arra, ami, vagy aki kissé feldúlja újabban lelkem békéjét. Nem mondanám, hogy ez rossz, de egyenlőre  nem tudok mit kezdeni az egésszel, és egyszerűen kivárásos álláspontra helyezkedtem. Semmit nem várok, semmiféle tévdologba nem lovalom bele magamat, hagyom,hogy sodorjanak a dolgok, hagyom, hogy csak megtörténjenek azok, amiknek meg kell történniük. Nem sürgetek, nem játszmázom, nem mesterkedem, kivárok. 

Szinte meleg volt, a fűtést mindenesetre le kellett venni. Arra gondoltam, hogy olyan régen voltam kint Tihanyban az erdei teázóban, milyen jó lenne végig sétálni azon a sajkodi úton. Na, fel is hívtam a Jutkát, de nem ért rá. Majd máskor. Megvár.