Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pedagógusnapra...

2013.06.02

 Kedves Pedagógusok!

 

Ezen a szép ünnepen, ma, június első vasárnapján, ismét jól pofára estetek, mármint ti, akik ott ültök szépen kicsípve magatokat a díszteremben, és várjátok a polgármester úr megemlékező szép szavait. Valaki lekent neki holmi giccsvirágokkal teletűzdelt hülye szöveget a volt és jelenlegi tanítványok és a kedves szüleik hálájáról, a társadalom megbecsüléséről (ami, lássuk be, rég a múlté), a kormány elismeréséről, ami meg a jövő zenéje, vagy lesz, vagy nem, valószínűbb a nem, de választások előtt majd kaptok több, mint tízezer forintnyi Erzsébetet egyszeri juttatásként, hogy örüljetek bazmeg.. És legyetek hálásak, mert urunk kegyelméből most is kaptatok 3333ft-ot. Elgondolkodtatok már rajta mire költsétek? Az előbb olvastam egy címben, hogy a pedagógusok három éve várják az elismerést. Ez enyhén szólva sem igaz, mert több, mint tíz éve várják, és ez alatt az idő alatt kaptak 13.havit, meg annak az elvonását, ami nagyszerű dolog a szocik bűnei közötti felemlegetésre, de sajnos azóta sem állította vissza senki, és most halkan megsúgom: nem is fogja. És ha a véleményemet elmondhatom most itt, eme ünnepi pillanatban, csak magatoknak köszönheteitek ezt az egészet. Mert az egész társaság az "egy pedagógus ilyet tesz, ilyet meg nem" hamis elvének bűvöletében él még mindig. Egy pedagógus a reá bízott kis lelkekért felelős, és azokat gondozza, ápolja, oktatja-nyesegeti még akkor is, amikor ezért annyit annyit se kap, hogy a létfenntartás költségei felett egy mozijegyre való maradna a zsebében. Az önképzésről, művelődésről, nyaralásról, utazásról meg hasonlókról most ne is álmodozzunk.De nektek így is jó. Ti PEDAGÓGUSOK vagytok, akik nem lázongtok, ti boldog öntudattal fogjátok fújni tündéri tanítványaitokkal egyetemben 4-én a talpunkkal egymásra lépünk dalát, és eszetekbe sem jut, hogy ez ellen tennetek kéne már valamit. Nem csak a tanáriban pusmogni, meg hőzöngeni ( de azért annyira hangosan nem, hogy a másik meghallja), mert senki helyettetek nem fogja megtenni. És etetni fognak benneteket továbbra is evvel az életpálya maszlaggal, mert beveszitek.Sajnos, a pedagógusokat szervilissé szocializálta a kádári rezsim, és ettől a remek hagyománytól képtelenek vagytok szabadulni (átlagéletkorotok okán merem ezt mondani, mert azt jól tudjuk, az is bolod, ki tanárnak áll ma Magyarországon. Mint ahogy nem is áll) . A nemzet napszámosai. Az, csezmeg! Akik mindig lojálisak a hatalommal. A mindenkori hatalommal. A négy avagy nyolcévenként változó hatalommal. Mint holmi robotok, akiknek nincsenek gondolatai, véleménye, úgy am block agya. Szolgamód írjátok az újabb és újabb NAtokat, kerettanterveket, ami a regnáló hatalomnak épp eszébe jut. És jó ez nektek? Megkérdőjelezhető-e a hitelessége annak az embernek, aki 180 fokos fordulatokkal tol szekeret, pagagáj módra ismétli az aktuális mantrákat és szent szövegeket? Várjátok a fizetésetek rendezését, pedig már enszer átvertek vele benneteket. Olyanok vagytok ti kedveskéim, mint a hű eb, aki akkor is rajong a GAZDIÉRT, amikor az csak belérúg, mert tudja, hogy akkor sem lesz semmi, a ház őrizve lesz, az élet adva lesz, ha kell. Istenem, de szép is, sóhajt egynémely széplélek tanító néni, és boldogan önfeláldoz. És szentül hiszi, egyszer meglesz az ő jutalma és elégtétele. Ám nem lesz meg. Az évek során elkopott a riszpekt, szigorral, fegyelmezéssel, de még pofozással (hiába megengedőbb e tekintetben a keresztény kurzus a kereszténység szent nevében) sem lehet azt visszaszerezni. A tekintélyt és a riszpektet ki kell kérem érdemelni. Követelni, zsarolni nem lehet. És elmúltak már azok az idők, amikor a szegény ám tisztességes emberre bárki is felnézett. Mert ő egyeneses derékkal járt, bátran állta a többiek tekintetét, és nyugodt volt az álma. Hát az ilyet manapság úgy hívják, hogy lúzer, és gyakorlatilag mindenki, kezdve a gazdival, folytatva a kis hálás tanítványokkal és szüleikkel, jól kiröhögi, vagy ami még ennél is szomorúbb, ki se röhögi, mert annyit sem ér a szemében, hogy észrevegye. Amikor anyuka úgy búcsúzik kis szeme fényétől, hogy csak szólj, ha az a szemét (a pedagógus) beszól, aztán jövök és rendet vágok, ne csodálkozzunk, ha magzata is ebben a stílben szól tanárához, és fenyegeti feljelentéssel, kirúgatással, rosszabb esetben megveri az osztály hangos tetszésétől kísérve. És ennek nem a liberálisok, a kompetencia alapú tudás, a bolognai modell vagy a barom magyarbálint ám az oka. Hanem a pénztelenség, ami egyenlő a lúzerséggel, és amely tény, a csapból is folyik. Egyaránt bűnös ebben az összes kormány, összes párt, akik huszonakárhány éve ezt a problémát a szőnyeg alá söpörték, akiknek a legkisebb gondjuk is nagyobb volt, mint hogy a tanárokra meg az okatásra komolyan gondoljanak. Ennek a következménye többek között az, hogy közbeszéd tárgya, milyen csórók a tanárok, de úgy kell nekik, csak fél napot dolgoznak, és szabad az egész nyaruk. Na, majd a hoffmannrózsa megfingatja őket a kötelező óraszám emeléssel, meg a tanfegyőrökkel. Csak ne sírjon a kis szájuk. És különben is minek kéne felnézni ilyen falhugyzójánosokra, amikor a mi Janink megmondta, hogy mindenki annyit ér, amije van. ezeknek meg nincs semmijük se. Hát pont annyit is érnek.

Hát kedves Pedagógusok, én is egy voltam közületek, birka a birkák között, sajnos egyedül nem sokra megy az ember, meg tényleg igaz, az a hirhedetten aluldozírozott fizetés még mindig több, mint a negyvenhétezer. Ezzel nagyszerűen sakkban lehet tartani, zsarolni. Mindenesetre nagyon örülök, hogy ebben már nem kell részt vennem. Mégegyszer nem bírnám elviselni a Tanterv és Utasítás című kis kiadványt, mint vezérelvet. Mely egy és kötelezően vallandó. Én a helyetekben nem üldögélnék szépen kiöltözve ott a díszteremben, hanem elmentem volna tüntetni. Legalább valahogy kinyilvánítanám, hogy ez nekem nem  tetszik, ez megalázó, ez nem emberhez méltó.