Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Profilozás...

2013.01.06

Egyre inkább meggyőződésem, hogy a netes társkeresés engem csupán szociológiai, esetleg pszichológiai indíttatásból érdekel. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy ily módon még soha senkivel nem ismerkedtem meg, ha valaki rámírt, válaszoltam neki ha szimpatikus volt, de csupán lényegretörő, informatív sorokkal, aztán eléggé el nem ítélhető, paraszt módon "megszűntem". Volt néhány versenyző, akikkel találkoztam is, szigorúan csak egyszer, és utána olyan gusztustalannak éreztem magamat, hogy nyomban törölköztem az adott oldalról. Többnyire fél év, és mélységes unalom kellett ahhoz, hogy egy másikon újra próbálkozzam, és esetleg ugyanez forduljon újfent elő. (Pedig nem is történt semmi, ezek a "randik" nyilvános helyen zajlottak, és első pillantásra nyilvánvaló volt számomra, hogy na, ő aztán NEM. És mégis, elzárkózó, sőt elutasító viselkedésem ellenére mindegyik megpróbált kicsit fogdosni.) Fúúj.

Szóval úgy gondoltam, én is leírhatom döbbenetes tapasztalataimat ezen a téren, miért csak férfiak írnak erről könyveket (Ernyei Vénmajom Bélával az élen), filmeket ( 9 és fél randi), miért csak a férfiak szemével láttatják a társkereső nők mérhetetlen nyomorát, kiszolgáltatottságát, sebezhetőségét, és hát valljuk be, naiv ostobaságát? Majd én most megalkotom a netes társkereső férfiak profilját saját tapasztalataim, pszichológiai és szociológiai tanulmányaim segítségül hívásával. 

A nőkről írott dolgok többnyire helytállóak, sajnos, nincs mit szépíteni. A nők  társat keresnek őszinték, ne mondjam kitárulkozóak ezeken az oldalakon, kivéve a néhány prostit, akiket gondolom a stricijük futtat ily módon is. Nem tudom, ez a fajta ipar működik-e, még az is lehet, hogy igen, nincs ezirányú tapasztalatom, bár ellentmond ennek a dolognak, hogy a férfiak nagy része ingyen kupinak próbálja használni a netes  társkeresőket. És akkor minek fizetne érte? 

Rengeteget beszélgettem nőkkel, akik ilyen módon ismerkednek, több éve már, különösebb eredmény nélkül, és még mindig hisznek a mesében, hogy majd jön a királyfi stb. Olyat is ismerek, aki tartós kapcsolatban él egy neten megismert férfival, aki azóta is fent van, rengetegszer láttam más nőkkel randizgatni, itt-ott piálgatni. Ő pedig nagyjából sejti ezt, mégis jó így neki, nincs egyedül. Női nyomor Nr 1. A társfüggőség. A meggyőződés, hogy ha nincs férfipartner az életében, kevesebbet ér, mert ő nem kell senkinek. És belemegy lealázó, boldogságot egy cseppet sem hozó kapcsolatokba, mert a világ előtt ő tartozik valakihez. Ő fizet, ő tart el, az ő lakásában laknak, a bonviván a házát ezalatt kiadja, és utazgat belőle. Ha a hölgy is vele szeretne tartani, fizetnie kell a saját részét, miközben övé a rezsi terhe, tankolja a kocsiját, eteti a parazitát. És arról szólnak a történetek, hogy mennyire boldogok együtt. Hát, ízlés kérdése illetve a boldogságról vallott felfogásé. 

Aztán azok, akik nem kellenek, de újra és újra próbálkoznak, és pofára esnek. Leveleznek. Kb. a harmadik levélváltás után halálosan szerelmesek. Vágynak a pasira, az érintésére, az ölelésére. Pedig bárki lehetne az illető, néhány meleg szó már kiváltja belőlük a hálát, amit tévesen szerelemnek ítélnek, és keservesen csalódnak. A nők hajlamosak arra, hogy azt képzeljék, a férfiak érzelemvilága pont olyan hőfokon ég, mint az övék. Pedig nincs erről szó. A hölgy már talán a közös Karácsonyt tervezgeti, amikor a férfi még mindig vadászgat, újabb és újabb nőket cserkészget be, randizgat a háttérben, és ha befut egy fiatalabb, mint szürke szamár a ködben...... A rendesebbje esetleg lemondja a megbeszélt találkozót "közbejött valami fontos elintéznivaló", a többi hagyja lyukra futni az amazont.  Fontos leszögeznem, hogy most az idősebb, 55-60 + korosztályról szólok, mivel én is ide tartozom, fiatalabbakkal nincs tapasztalatom. Úgyhogy a profil valószínűleg az 55+ társkereső profilja lesz.

Azért annyit bevallhatok, hogy szélhámoskodtam kissé, regisztráltam fiatal csajsziként Barbi baba paraméterekkel, helyesírási hibákkal teletűzdelt bemutatkozással is. Mit mondjak, volt jelentkező bőven, diplomás öregurak csőstől. Meg kell állapítsam, hogy az öreg fószerek ahogy öregszenek, úgy megy el a józan eszük, úgy keresnek egyre fiatalabb partnert, és úgy csökkennek az elvárások a nullára. Gyakorlatilag. Nem fontos semmi. Csak a fiatal test, jó kinézés. Mindegy, nyilván ettől remélik messzire tűnt férfierejük visszatérését, és nyugodtan kijelenthetjük: nem keresnek társat, csak ingyen puncit. Ebbe a kategóriába főként a jómódú, jó egzisztenciával rendelkező 65+ férfiak tartoznak. Nyilván nagy a felhozatal, jó a merítés, ezért szalad a szekér, és meg is tehetik. Bár luxusprostira is futná, és vele még beszélgetni se kellene. Ezt mondjuk nem értem, de bizonyára valamiféle bosszúállás a nőkön ez a fajta attitűd.

A kezdeményezés, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, a férfi részéről egyértelműen leereszkedő. Teljesen mindegy, hogy ő kicsoda, hogy néz ki, megfelel-e a hölgy elvárásainak. Szerintem azt el se olvassa, mert csak annyit érzékel, hogy itt egy nő, árulja magát (férfiaggyal=dugni akar), úgy ítéli meg, hogy neki talán feláll rá, hát ráír. Ilyesfajta szellemességeket: "Ismerkedünk?" Avagy: "Rövidítsük le a köröket." és egy telefonszám." Biztosan azt hiszi, hogy majd nyomban kapom a fónom, és tárcsázok. Siralmas. A kezdeményezők érdeklődése 99%-ban inkább sértő, mint hízelgő. Mert mondjuk én diplomás partnert keresek. Na ez aztán a legpirosabb kukorica, amit egy diplomátlan olvasni bír. Mit képzel, hülye picsa! Neki már nem is jó akárki, aki hajlandó? Mert a diplomás is lehet bunkó (igaz), és a nem diplomás is kedves és művelt (szintén igaz). És már áll a harc. Pedig én csak azt szeretném, hogy a későbbiekben ne legyen szegény kazánfűtő lajosnak kisebbségi komplexusa három diplomám és a hasonlóan diplomás és értelmes barátaim miatt. Mert én azért azt is tervezem, hogy néha kiszállunk az ágyból, és szocializálódunk. És akkor az a vége, hogy majd adod te még alább is kisanyám! Elég öreg vagy te ahhoz, hogy ne kelljél senkinek, és akkor majd jól jönnék még én, de én akkor már..... Az fel se merül a mogyorónyi agyacskájában, hogy olyan opció is van, hogy ő nekem SOHA semmi körülmények között nem kell, hogy van az a kapcsolat, aminél egyedül lenni százszor jobb? Úgy látszik.

 Nem véletlenül írtam arról, hogy a kezdeményezés, már ha egyáltalán felmerül. Mert a férfiak nem igazán szeretnek kezdeményezni. Vagy egyszerűen nincs szükség ilyesmire, hiszen kezdeményeznek a nők éppen eleget. Én már csak tudom! Én soha nem kezdeményeztem, azt gondolom ugyanis, hogy nem nőies dolog, hiába buzdítanak erre a társkereső felületek üzemeltetői teljes mellbedobással. Fizess ennyit meg ennyit, és korlátlan számú levelet írhatsz. De én nem akarok korlátlan számú levelet írni. Várom, hogy nekem írjanak, írjon az az úriember, akit a "Kit keresek" rovatban körvonalaztam. Ő azonban vagy nincs, vagy nem engem nézeget. Sajnos bizonyára így van, mert kap ő harmincast is. És akkor máris nem ő az, akit keresek, tehát minek is írnék? Ez is egy jópofa 22-es. És nem is kapok egy árva szál levelet se a regisztráció utáni hatodik naptól, mert addig a felület tuszkolja az uraknak, hogy új hús a hentesnél. Utána meg erre a korosztályra rá se néznek. Kiírja, hogy keres 35 és 55 közötti nőt. Ez azt jelenti, hogy nézegeti a 35 éveseket.  A hölgyek azonban sajnos benyalják ezt a buzdítást, ők bizony modern gondolkozásúak, hajlott koruk ellenére fogékonyak az újdonságokra, lám neteznek is. Miért ne kezdeményeznének Ők? És írják is korlátlan számú leveleiket, és átlagban minden huszadikra kapnak választ. És akkor ez nem nyomorúságos? Soha nem szeretnék ide süllyedni. Nem is lesz pasid! Mondja hivatásos társkereső barátném. Nota bene neki sincs. Pedig ontja magából az intelligens, választékos leveleket. A férfiaknak is az a véleménye, hogy nagyon jópofa, izgató dolog, ha a nő teszi meg az első lépést. Persze vagány dolog ez egy harmincas Carrie Bradshaw-tól. Na de egy hatvanas asszonyság? Mégis hogy kezd bele? Nagy örömömre szolgálna, ha megismerhetnélek.  Na, milyen? Még válaszolni is lehet rá. Nekem meg nem. Persze aki válaszol, az udvarias, és csak később ejti pofára.

Ismét bevallok egy kis szélhámosságot, regisztráltam én magamat a korosabb hölgyek által leginkább áhított paraméterekkel rendelkező úrként is, hogy megbizonyosodjam ama állítás valóságtartalmáról, amit egy úr tett, tudniilik, ő naponta kap annyi levelet nőktől, mint én az elmúlt hat évben összesen. Bevallom: igaz. Elnézést hölgyek a válasz nélkül hagyott felajánlkozásokért. Gondolom, befért huszonegyedik próbálkozásnak.

Na, tehát a profil: Célszemélyünk amennyiben diplomás, jól kereső, rendezett körülmények között él, és remek egzisztenciával rendelkezik, vagy a való világban keres, vagy mint pók a hálójában, vár. És jönnek az ajánlatok, ő meg csemegézget. Igényei a hölgy végzettségét, konyhaművészetét, lelkivilágát tekintve nem nagyon vannak, nem társalogni óhajt ő, ha megéhezik beül a La Meridienne-be, illetve az aktus után szeret hazamenni, és egyedül aludni. (Ebben mondjuk maximálisan egyet értenénk, én se nagyon szeretnék már senkivel se együtt ébredni. Jobb, ha mondjuk ébredés után egy félórával lát először.) Alapvető igény a fiatalság és a jól kinézés, szívesen jelenik meg új szerzeményeivel társasági eseményeken, koncerteken, színházi premiereken egyszer-kétszer. Aztán vált. Jellemzően több éve van fent a neten. Egy fokkal kevésbé tehetős esetén nagyjából ugyanezek a preferenciák, de ő azért reménykedik valami tartósságban, mert macerás ez az állandó keresgélés, szexhiány, mert azért neki nem mindig jön össze. Az értelmes, intelligens férfi sem társalkodópartnert keres, bár neki ritkábban jön be, sőt sehogy, mert  van igénye az IQ-ra is, azonban a kívánatos partnerek ilyesmivel nem, vagy 80 alatt rendelkeznek. Így saját csapdájában vergődik. Jellemző bemutatkozás: párszor már megégettem magamat, néhányszor már csalódtam, de... Aztán vannak az elvált, hat gyerek után tartásdíjat fizetők, a kizsigereltek, megszívatottak, ők alapban utálják a nőket. Fontos, hogy hozzád költözhessen, mert amúgy albérletben, vagy anyukájánál lakik, Állandóan anyagi gondjai vannak, téged kér átmeneti kölcsönökre, nehogy adj, mert utána verni is fog. De minimum csal, ahol ér.  És a vég, a legalja mindennek a tíz-húsz évvel fiatalabbak. Akik löttyedt bájaidat dícsérik, mert ők igenis az érett testet, a tapasztalt nőt, a megértő, művelt társat látják és szeretik meg benned. A nagy túrót! El ne hidd! Nekik a pénzed kell! És el is fogják tőled venni, ha Karnyóné létedre bedőlsz nekik. Egészséges férfi korabéli, de inkább fiatalabb nőkkel érzi jól magát (65 fölött kórosan fiatalabbal.) Hidd el, ilyesfajta csodák nincsenek. Van a férfi a maga természetével, és van a nő. Soha nem fog Richard Parker legelészni.