Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Schladming

2013.01.24

 Hála istennek nem történt semmi baj. Nem mintha szokott volna történni, csak tavaly volt az első, és kissé paráztam, mert azóta sem lett sokkal jobb a térdem, tetejébe a nagy marha kíméletben fölszedtem pár kilót, amit le kéne adni. Mindenesetre kialakult bennem valami fóbia, ha nagyon közel hallok surrogni valakit mögöttem, frászt kapok. Azért jó volt. A szállás az tré volt, mert négy napig pörköltet vacsiztunk félpanzió címszó alatt. Első este nem annak hívták, de darált húsból készült pörkölttel leöntött spagetti volt, gondolom, milánói akart lenni, és hideg húsleves. Brrr. Kivittem a mikróba. Másnap marhapörkölt krumplival, harmadnap sertéspörkölt zödbabbal, negyedik este pedig csirkepörkölt tésztával. Reggelire amit kávénak szántak, valami ocsmányság volt, abszolut ihatatlan híg lötty, de volt kiváltságosoknak presszókávé neveztű szintén hideg barna lé is, ami csak hajszálakkal volt szarabb, mint a legpocsékabb Karaván, vagy sárga Tschibo hivatali kotyogóban főtt förtelem. Vágyakozva gondoltam a tavalyi Mauterndorfban kapott echte osztrák reggelikre, kávékra, meg minden. Na, itt magyar "személyzet" főzte a magyaroknak is jó csumit. Meg  úgy általában sokkal jobb volt tavaly. Először is a társaság lényegesen kultúráltabb volt, arról nem beszélve, hogy nem volt ennyi bőgő csecsemő és kisgyerek, akik miatt szívtunk naponta félórákat, mert a kedves szüleik csesztek jönni értük. Nekem ezekben a businessekeben tavaly pl. egyáltalán nem kellett részt vennem, mert volt olyan csapat, akik befogadtak, és egész nap boldogan síelhettem velük. Ezúttal sajnos alkalmazkodnom kellett a tanulókhoz és oktatásokhoz, ha nem akartam egyedül kóricálni, azt meg persze nem akartam. Én valahogy nem az a típusú síelő vagyok, aki azt igényli, hogy folyton új és új pályákra menjek, elmondhassam, hogy hány km-t nyomtam le aznap (van egy berendezés, ami a bérlet alapján kiszámolja), én szeretek egy nekem tetsző pályán többször is végigmenni, mert először kissé óvatosabb az ember egy ismeretlen helyen. Legközelebb aztán már lehet zúgni, mert tudom, hogy mi következik, nem kell minden letörésnél megállni. Na, hát akikkel voltam, nem így szerették, és állandóan újabb és újabb helyekre mentünk, így fogalmam sincs, melyik pálya milyen. Viszont elmondhatom, hogy az egész Amadét besíeltem. Nagyban készülnek a világkupára vagy világbajnokságra nem tudom, mindenesetre febr. 4.én kezdődik. Már készen van az aréna, ahova befutnak a versenyzők, és körülötte a lelátó. Hatalmas. Szóval azért jó volt, már ami a havat, az időt, meg a síelést illeti. A nők ugyanazok voltak, mint tavaly, mármint akikkel egy szobán osztoztunk. Hárman. Jó volt, csak folyton Katinéniznek, meg egyik állandóan arra tett megjegyzéseket, hogy milyen ronda és öreg vagyok. Persze "nem úgy értette", de ha az ember folyton ezt hallgatja, nyilvánvalóvá válik, hogy azért csak van benne valami, hogy ez őt zavarja, vagy ettől érzi magát csitrinek, vagy mit tudom én. Mindenesetre legyen vele boldog. Sajnos, ez is a szingliség ellen szól. kell nekem egy jó pasi, aki síel is, és akkor nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, remekül érezném magamat, és lenne kivel letolni egy pohár sört pályazárás után. Elnéztem ott kint a pályán a korombéli urakat, mind hasonló korú nőkkel voltak, nem holmi pisis viháncolt mellettük. Úgy látszik, a jólét ebben is tükröződik, az emberek megmaradnak egymás mellett, le tudnak élni egy életet, és nem kihívás a pasiknak a csóró (ám hamvas) egyetemista lány, aki eltartót keres. Mindegy is, nekem úgy látszik, ez nem megy, ebben sincs szerencsém. Akiket ismerek és szeretek, és ők is engem, ők ketten nősek, és nyilván nem óhajtozom ugyanazt a játékot játszani, mint a drága Zita. Igaz, nincs is olyan vonzó vagyonom, meg nem is vagyok egyiknél se 15 évvel fiatalabb. Horribile dictu, egyiknél majdnem annyival vagyok öregebb.

 Hála istennek a népem is jól megúszta a dolgot. Szegény Fifi az Éviéknél volt, és bepisilt, sőt be is kakilt, sőt még az egészre ráhányt, és boldogan húzta a lóbőrt a kupleráj kellős közepén. Hát, nem tudom mi lesz. Nagyon le van robbanva szegény, és itthon még soha nem történt semmi ilyesmi, de úgy látszik, számíthatok rá. És ez a nagy maflácska még ki is esett az emeletről. Lezuhant a teraszra, de nem lett semmi baja. Nem tudom, hogy sikerült neki, de nagyon boldog vagyok, hogy nem ott halt meg. Shanti cica az Adrira volt bízva, vele semmi gond nem volt, egyetlen egyszer tojt itthon, akkor is az alomba, amit már több mint egy fél éve nem használt. Azért úgy látszik, tudja még mire való. Nem hiszem, hogy a Fifit még egyszer egyedül lehetne hagyni. Amíg még él, itthon maradok vele. Eléggé rozzant már, se lát se hall, és hát a gyomra is olyan gyenge, és a mája is beteg. Nem hiszem, hogy még egy kutyát vállalok, bár úgy meg nem élet az élet, főleg nekem, aki egész életemben kutyával éltem. Szerencsére még nem akut a gond, majd ráérek akkor átmenni a hídon, amikor odaérek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.