Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Se kutyám, se macskám nincsen énnekem...

2012.04.09

 Most, hogy közeleg nagy utazásom Korzika szigetére, úgy határoztam minden praktikumot figyelembe véve, hogy a fiam már ma elviszi a kutyát és a macskát is magával. Következésképpen autóval ment, és én négy napig - illetve háromig, mert a mát már nem számítom - lábon járó leszek. Ez nem nagy baj, csak olyan üres a ház ezek nélkül a zakkant majmok nélkül. Tetejébe frankón parázhatok, míg föl nem érnek, hogy rendben lesz-e minden, mert húsvét hétfő lévén bizonyára jó nagy lesz a forgalom.Marci nagyon jól vezet, már elment párszor egyedül Pestre, és teljesen megfontolt, nem hülyéskedik, vagy bravúroskodik vezetés közben, de azért én mindig aggódok egy kicsit, míg hírt nem kapok tőle, hogy megérkeztek. Én péntek reggel indulok, hajnali háromnegyed hatkor jönnek értem az Éviék, és irány a nagyvilág!

Van új telefonom, házhoz szállították, fölhívott a szolgáltatóm, nem kell-e egy új telefon, mert lejárnak a pontjaim, és elvesznek, és kár. Mondtam, hogy jó, rendben, küldjenek egy készüléket. Jól elcsesztem, mert fehéret kértem, mondván az nőiesebb, de nem. A fekete sokkal elegánsabb. Egyébként alig került pénzbe, azonban jól fel tud bosszantani, mert nem igazodom ki rajta, tetejébe egész máshogy érintő képernyős, mint a régi volt. Egy csomó olyan embert volt szerencsém felhívni, akiket egyáltalán nem akartam, sőt éppenséggel kínos volt. Különben a régi is teljesen jó még, nem is tudom, kell-e ez a flancos dolog nekem. 

Szegény Shanti mester utoljára még egy nagyszerű élménnyel lett gazdagabb. Kiment, és természetesen hova máshova, mint a szomszéd Bobi nevű ónémet juhász kutya területére szökdösött át. Na, ott addig illegette magát a kutya előtt, míg az jól megkergette, és teljes pánikba esett. Nem tudott átmászni a kerítésen, és én se tudtam fölszedni. Végül a háziasszony meg a fia megpróbálták megfogni, de mikor a kutya is beszállt a projektbe, Santika felszáguldott a betonoszlopon, és hazavágtázott. Utána be lett ketrecelve, kocsiba rakták, és elvitték. Gondolom, mindez kísértetiesen emlékeztette őt az ivartalanítási kalandra, úgyhogy szerintem most teljes stresszben van. 

Nem lesz valami vidám ez a pár nap egyedül, annyira megszoktam már az életet magam körül. Lassan mennénk sétálni a Fifivel, hát majd ma biciklizem egy hosszabbat.

Egyébként zárójelben: szerencsésen megérkeztek.

A húsvét különösebb események nélkül telt, szombaton lejött a Miks, és Éviéknél voltunk sonkavacsorán, vasárnap én nagyon szarul voltam, nem tudom, migrén volt-e vagy valami gyomorbántalom, de mindenesetre egész nap nem bírtam enni. Ami nem kár ugyan, de a közérzetem nem volt valami irígylésre méltó. A család a Borcsába ment ebédelni, de én nem mentem, mondván, minek üljek ott, amikor enni úgysem bírok. Nota bene az Évinek gyomormérgezése lett (saját diagnózisa), az éttermi koszttól. Senkinek semmi baja, nem tudom, ez nem pszichés-e. Annyira fél mindenféle baktériumtól és kórokozótól, hogy feltétlenül benyal valamit. Csak azt nem értem, hogy akkor más miért nem. Aztán utána feljöttek ide sütizni és kávézni. Már attól is tartok, nem a sütimtől lett-e beteg. De hát azt mindenki evett, és senki sem beteg. Remélem nem lesz tartós a betegsége, és pénteken különösebb gond nélkül el tudunk indulni. Közben kiderült, hogy majdnem mindenk hányt ma reggel.

Az előbb nézegettem a Nlc párkereső oldalán a blogokat. Régebben ott is próbálkoztam természetesen. Hát, gyakorlatilag ugyanazok vannak még most is ott. Persze az ősi csontok továbbra is kiírják, hogy már nem keres, már megtalálta stb. Szóval ő nem, á nem, nem azért van ott, hanem a "társaság" kedvéért, meg a blog miatt. Hát, ha valaki blogolni akar, miért nem azt ír? Miért egy párkeresőnek nevezett oldalon irdogál magáról? Hogy a még keresők jól irigykedjenek? Hogy benyalják azt, hogy ő aztán megtalálta? Hát ha én megtaláltam volna, akkor biztos, hogy nem blogolnék ott tovább, legalábbis ott biztos nem. Vannak erre a célra kifejezetten blog oldalak, és ha meg az exhibicionizmus hajtja, posztolja fel magasztos gondolatait a fácséra. Komolyan, annyi hülye van, hogy megáll az ember esze. Tetejébe ez a hölgy, akit olvastam, nem is egy, hanem két álnéven is írja ugyanazt a sok hülyeséget. Könyvet kéne írnia, és akkor legalább elválna - ahogy a nagymama mondta vala - a szar a májától, és kiderülne, érdekel-e valakit, hogy ő mit gondol, vagy mit vizionál. Egy könyv mégis legalább fikció, és az ember egy blogtól nem azt várja. Vannak aztán olyanok is, akik saját elméjük nagybecsű opuszait teszik fel ilyen helyekre. Jó hosszúak. Én, ha egy blogba belenézek, és látom, hogy nem látom a végét, el se olvasom. Ilyen társkeresős blogok nem kéne, hogy rétestészta méretűek legyenek. A legjobbak azonban mégis csak azok, akiknek önálló gondolatuk nem lévén, íráskényszerük van, illetve talán csak jelen akarnak lenni, és maratoni idézeteket másolnak oda. Hogy ennek mi értelme van? Az idézetek szinte kizárólag Müller Pétertől vagy Coelhotól származanak, esetleg valami más ezoterikus best sellerből ( A titok, Az erő stb.). Most ezzel ők azt akarják kommunikálni, hogy milyen műveltek is ők? Vagy azt demonstrálják miféle strófra jár az ő agyuk, és akié hasonlóra máris megtalálhatja őket? Szerintem kevés pasi vevő ezekre az ezoterikus dolgokra (aki meg igen, arra én biztos nem vagyok az).

Na, lépek, mert közben lázasan készülök a nagy útra. Mosok, teregetek, teraszt takarítok, mert hazaérkezésem előestéjén drága fiam kíván szezonnyitó grillpartit rendezni a teraszomon (kicsit remélem, hogy nem lesz annyira jó az idő), hogy nehogy rendre és tisztaságra érkezzem haza, hanem rögtön nagytakarítással kelljen kezdenem.