Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Töprengések téli hajnalon

2013.01.30

 ... ezért aztán töprengek. Shantinak már megint sürgős dolga volt hajnalok hajnalán, valahol a messzi távolban, és már rég kivert az ágyból, hogy engedjem ki. Az előbb olvastam a neten, hogy a macskák az állatvilág legnagyobb kártevői, évente több milliárd madarat és kis emlőst pusztítanak el, és több állatfaj kihalása írható a számlájukra. Hát ezt tanúsíthatom. Bármilyen degeszre etetheted, azért csak megfogja a madarat. Bár, gondolom, azzal a madárral sincs minden rendben, amelyik a macska emésztőcsatornájában végzi. Illetve nem is ott, mert, meg azért nem eszi, csak játszik vele, dobálja, lecsapja, gondolom többször újra lejátsza magának a dicsőséges győzelmet szegény pára fölött. 

De hát nem ez a legfontosabb dolog, ami töprengésre késztet. Hanem egy újabb majdnem kapcsolat, ami persze megint csak nem lett. Igen, én végeztem ezzel is, de az a tény, hogy sikerrel is jártam, csak azt bizonyítja számomra, hogy nekem volt igazam. Kár lett volna ebbe mélyebben belemenni, valahogy bűzlött az egész. Írt egy férfi, aki természetesen a koránál fiatalabbnak, és csupa nagybetűvel férfinak adresszálta önmagát, és aki, valljuk be, kirítt a külsejével a szürke lajosok hadseregéből. Aztán címcsere, és bemutatkozó levél, hosszú, értelmes, jól szerkesztett, mellékletként csatolva. Szívesebben ír word-ben. Tetszett, meg is írtam a válaszomban, hogy nagyon szimpatikus. Valahogy az volt azonban az érzésem, hogy elvégzett ő egy minősített tanfolyamot a Mi kell a nőnek? c. egyetemen. Meg aztán azt is gondoltam (ádáz módon), hogy ez a jól szerkesztett és megírt bemutatkozó levél sok hölgy postaládájában landolt már. Csatolmányként. Csak a Kedves után kell a nevet aktualizálni. Ez azonban nem olyan nagy baj, tudjuk, az erősebb nem képviselői nem annyira mesterei az írott szónak, nem dőlnek belőlük csak úgy a szellemes, megkapó sorok, mint afféle asszonyokból. Ha sikerül egyszer egy jót összerittyenteni, nyugodtan használhatja a copy-space-t, nincs abban semmi baj, a dolgok ugyanazok, akárhány nővel közli is az ember.  

A statisztikákat tekintve egy ilyen magasan kirívó paraméterekkel és külsővel rendelkező férfi százával kaphatja a leveleket. Ám ő úgy tűnt, begyújtotta a motort, és nagyon rám startolt. Gyönyörűnek talált a photoshopolt képem alapján. Az szerintem is igen attraktív, de azért a gyönyörűtől távol lehet, mivel még nem nagyon cuppnatak rá az urak. És én vagyok az igazi. Szóval konkrétan nem írta, de sejtette, hogy korlátok nincsenek, szerelemre vágyik, és bárhová (pl. Új- Zélandra) is elvinne, tervei szerint jövő novemberben. Itt aztán behúztam a féket. Megírtam, hogy én csak olyan helyre vágyom, amit meg is tudok fizetni, és nem tartozom a szerelemért lihegő Karnyónék csapatába. Nos, lehet, hogy a saját boldogságom ellensége vagyok, de a csodákban nem tudok hinni, és nyilván egy ilyen dolog, maga lett volna a csoda, és mivel ez már egyszer megesett velem hamvas ifjúságom idején, és akkor is félrediagnosztizáltam, nem gondoltam repetázni ebben a témakörben. Hogyan rajonghatna valaki értem anélkül, hogy látott volna, hallott volna, szagolt volna? Meg egyáltalán. Gondolom, a háttérben még számtalan vas lehet a tűzben, és majd a legjobbat fogja választani, aki ki tudja fizetni nem csak a maga, de az úr költségeit is mondjuk Hawaiira. Ez csúnya volt, bocsánat, prekoncepció, nem gondoltam komolyan,  Nincs rá bizonyíték, csak a nagy átlag. Arról is írt mintegy mellékesen, hogy ő mindig mindenkinek aládolgozott, azaz állta minden óhaját, sóhaját, kívánságát. Hát aki erre képes, hamarabb tanul, nem az ennedik átverés, vagy csalódás után. Mindegy is, én írtam egy meglehetősen lehangoló levelet, amiből azért arra lehetett következtetni, hogy nem szállok vele féktelen lufi módjára a fantáziák világában, nagyon is a földön járok, és nem képzelem magamat a szerelmi nagyjelentben tengerparton szerelme felé futó hosszú hajú és combú modellként. Sokkal inkább a fürdőszoba szalon reklámjában a habfürdőben kuncogó idős hölgyként gondolnék magamra, miközben egy huncut bácsika sztrippel. Egészen a derékgörcsig. Pezsgő a mosdókagylóban behűtve. Kijózanító tudok lenni. Nem is jött erre válasz. Hát, remélem nem sértettem meg a jó embert, és boldogan keresgél tovább. Mert ugye mit vesztettem? Egy nagy csalódást? Egy szexet? Az első nem hiányozna, de a második se, bármikor megvan. Sajnos, azt gondolom, hogy ő is egy lakhatási lehet. Mert miközben házról, nyaralóról ír, a távkapcsolat felvetésére az a válasza, hogy nem viseli sokáig, és inkább odaköltözik hozzám, vagy a közelembe? Neki mindegy hol él. Nem cselédet, házvezetőnőt, szexpartnert keres, hanem mindent.  Hát ez van. Én az átlaghoz képest macerás lehetek, és inkább valami könnyű kalandocskát javasolnék neki. Biztosan talál. Tekintve az arckönyvön szereplő vica-cicababákat.

Olyan nagyon és kirívóan eltér a modellezés eredményeképpen kapott típusoktól, hogy az már minimum gyanús. De inkább elhihetetlen. 

Egyébként kiderült, nem rossz a tévém. Éppen a megfelelő modellt kerestem az Euronics üzletben, amikor a szomszédom beállított, és kérdésemre, miszerint ő is tévét venne-e, felhomályosított, hogy nem a készülékben, hanem a boxban volt a hiba, és már elhárították. Megmaradt százezer forintom. Minimum.