Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Váratlan utazás

2012.05.03

Mindig is vágytam vissza Bretagne-ba, de nem ilyen rettenetes apropóból. Erről, mármint az utazás okáról és céljáról egyenlőre nem tudok írni, sőt nem is biztos, hogy akarok, mert én biztosan soha nem felejtem el, s másra meg nem tartozik, ha esetleg elolvasná valaki. A technikai részletek azonban szintén nem kis mértékben  voltak kiborítóak. Elég az hozzá, hogy a leggyorsabb módját kellett választanunk annak, hogy megtegyünk 2000 km-t, Mivel volt már részem e gyönyörben, a repülőt választottam, és emellett kardoskodtam, ami, most már belátom, hatalmas tévedésem volt. Szánom,bánom. A terv az volt, hogy Párizsig repülünk, (kb. 57000/fő), ott kocsit bérlünk (174 Eu négy napra), és az utolsó negyedet vezetjük. Első próbálkozásra nem sikerült jegyet foglalni, illetve mire végigmentünk a kompjúteres procedúrán, 450 000 ft/4 fő-nél tartottunk, amit meg nem tudtunk kifizetni, mert a rendszer egyik kártyát sem fogadta el. Ezzel telt csütörtök este. Péntek reggel már csak szombatra tudtunk foglalni, de legalább a reggel 6-os gépre. Travel service. Fontos! Nagyon szar társaság, óvakodj tőle!!!! Hajnali 3-kor keltünk, Marci szervezte transzfer 3:40-re jött, tán az egyetlen mozzanata volt az útnak, ami flottul ment. Már jól elmúlt az indulás ideje, de a boarding-nak se híre, se hamva. Végül nagy sebesen felszórtak minket a gépre, és elindultunk, meglehetős késéssel. Ezt ugyan némiképp behozta pilóta, mert 8 helyett 1/4 9-re Párizs fölött voltunk. Itt azonban megdőlni látszott a mondás, miszerint ami fölment, le is jön, ugyanis 9-kor még mindig a levegőben cirkuláltunk, pedig már kurvára untam. Épp ott tartottam, hogy ennél még az is jobb lenne, ha esetleg lezuhannánk.   De egészben földet értünk. Elmentünk kocsit bérleni. Végig próbáltuk az összes céget,  mellesleg kb. egyforma tarifával működnek, és az internetes árlaphoz képest jóval magasabb volt ez a tarifa, ugyanis azt nem közölték, hogy 1-től 4 napig terjedő időre valóban 147 Eu, de naponta. Ezt a kis nüanszot valahogy elfelejtették odaírni. Mindegy is, tetejébe nem bírták fölfogni, hogy szombattól keddig 4 napra kell a kocsi, nem pedig háromra. Ők ehhez társaságra való tekintet nélkül ragaszkodtak, hogy ez három nap. Hiába mondtuk, hogy kedden 20:50-kor indul a gép (legalábbis abban a hitben voltunk akkor még). Mindegy is, odaadtam a devizakártyámat, hogy fizessem a 370 vagy mennyi eurót, de nem volt jó, mert nem volt elég pénz rajta. Kiderült, hogy a dupláját akarja a nő, mert hogy kaució.  De, mondta, csak blokkolja a pénzt, és majd ha visszahoztuk a kocsit, reaktiválja a felesleget. banki műveletekhez dunsztom nincs, így aztán nem tudtam miről is beszélek vele angolul. Végül az Évi HITEL kártyája megfelelt. Nagyszerű, irány a kocsi (az jó volt, egy Ford Fiesta, vadi új, dízel, és alig fogyasztott), és uccu! Deazonban ott nem volt senki, kerestük az attendantet, aki végül előkerült, és indulhattunk --- volna, ha meg nem jött volna az sms a banktól KETTŐ darab sikeres vásárlásról mintegy fél millió Ft értékben a Sixt car rental company-től. Jézusmária rohanás vissza, intézkedés stb. a nő beszélt valakivel, akivel közölte, hogy a második tranzakció töröl, de erről már nem jött sms - egyébként mind a mai napig. Én is beszéltem az adott nővel (aki akár a kedves testvére is lehetett), de semmire nem mentünk. Így aztán jóval dél után - amikorra egyébként megérkezni szerettünk volna, elindultunk. Szakadt az eső, 8 fok volt. Estére értünk oda. Végig esett és hideg volt, iszonyúan fáztunk, és bánatosan gondoltunk a jó kis balatoni kánikulára, a bérbe adott kutyára macskára, és egyáltalán, de hát nem volt mit tenni. Utolsó délután még ellátogattunk a Site de Goufre-ra, ami az előző látogatás alkalmából vált - úgy tűnik mindannyiunk - szívünk csücskévé.Ismét gyönyörű volt, de azt a döbbenetes hangulatot nem hozta - legalábbis számomra -, mint anno októberben, mikor naplementekor jártunk ott, bíbor-lila alkonyatban. 

Aztán kedden indultunk haza. A Ch de Gaulra viszonylag, sőt, teljesen normálisan megérkeztünk, kocsit lead, sokkal értelmesebb ügyintézőnek, ám okosabbak csak nem lettünk. Mindenesetre a negyedik napot elfelejtették levonni, ami a legkevesebb, amit tehettek (bár véletlenül). A gép ki volt írva on time felirattal, igaz, még csak du. négy óra volt. A Ch de Gaule egy lepukkant, arabokkal zsúfolt, verébszaros hely, de ettünk-ittunk jól mulattunk, míg csak be nem csekkolhattunk. Ez is meglett gond nélkül, még mindig on time géppel, le is mondtam Márton transzferét, mert erősen bizonygatta mindenki, hogy van őnéki erre pénze, nem kell Márton ingyen transzfere, még a végén hálásnak kéne lenni érte. Meg leginkább egy és egy háromnegyed órát kellene rá várni. Ez elég ésszerű volt, szemben az én teljeséggel érzelmi averzióimmal. Így lemondtam. Amikor az indulás státusa "delayed - retardé"-re változott, halkan megbántam. Közben last call volt az utánunk induló bécsi gépre, sőt hamarost az az után induló prágaira is. Közlés semmi. Gyülekeztek a villogó nénós tüzoltó autók is, már azt vizionáltuk, hogy biztos kényszerleszállás lesz, amiatt nem indítják a mi gépünket, de aztán megtudtuk, hogy majd 10-kor indul. Felhívtam Mártont, de már eladta a transzfert. Nesze bazd meg! Na, mindegy, tízkor a gépen ültünk, és hallgattuk a kapitány elnézést kérését, mondván menetrend változás miatt lett a kalamajka, amiről minket úgy tűnik, elfelejtettek értesíteni. Csak halkan jegyzem meg, hogy a repteret is elfelejtették. Merthogy ott mindvégig 20:50 volt az indulás ideje. Szóval ültünk a gépen, és az is kiderült, hogy ne dohányozzon senki, mert a végén felrobbanunk, ugyanis most töltik fel üzemanyaggal a gépet. (Nem hinném, hogy bárki azt forgatta volna a fejében, hogy rágyújt.) A mellettem csendben üldögélő paki megjegyezte, hála isten, sikerült üzenmanyagot szerezniük. Mindegy, nagy nehezen elindultunk. Jöttek az áruval. Kértünk öt sört. Kiderült, hogy csak kettő van, de várjunk, megnézi, lehet, hogy a farokban van még egy Zipfer. Hát, jó nagy business nem lehetett ezen az úton, ha egy három busszal teletöltött gépen két doboz sört szándékoztak eladni. Végül landoltunk, és némi várakozás és egyéb baszakodás után két taxival, 13000 ft-ért hazaindultunk, egyidőben a lemondott transzferrel. Ja, és az egyik taxi 7 személyes volt. 

Én reggel fél hétkor indultam haza a kutyámmal és a megkeveredett macskámmal, a saját órámon elaludtam, és este háromnegyed hétkor lefeküdtem aludni. Mára kipihentem magamat. Fizikailag. Csak.