Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vége a májusi nyárnak

2012.05.14

 Az elmúlt héten mérhetően növekedett az életkedvem, betudhatóan a remek időjárásnak. Egy kis napsütés, és máris gyönyörűnek látom a világot. Közben volt értelme várni a hétvégét, mert hazajöttek a Marciék, és süthettem, főzhettem nekik. Jó előre megcsináltam sok mindent, mivel időm volt rá, és nem abból kellett elvenni, amit itt töltöttek. Pénteken délután tetejébe bejelentkezett a Lau, és talákoztunk is mintegy 10 percre Tihanyban a Ferenc pincében. Régebben jó volt a hely, de egy ideje nem nagyon tetszik. Ami maradt a szokott színvonalon, az a panoráma. Mindegy is, ezen rövid idő alatt megtudtam, hogy baromi jól nézek ki (rájöttem, hogy ez azt jelenti, hogy állati szarul nézek ki, mert ha tényleg jól néznék ki, azt nagy irigyen elhallgatnák nőtársaim), de azért egy face-lifting rám férne. Ő éppen most fog menni. Ja, hát sajnos ismét nem nyertem meg a lottó ötöst (de más sem, cheer-up!), így én ezt skippelném. Legalábbis egy héttel tolom. Aztán megjöttek a gyerekek, és jót dumáltunk, lementünk egy fagyira, és ők persze mentek még bele az éjszakába. Én meg jöttem haza. Egyedül. Mint mindig. Mert hogy baromi jól nézek ki. Csak persze nem kellek senkinek. Bizosan valami gusztustalan állat lehetek. Szombaton még kitartott egy darabig a jó idő, a vacsora után le se szedtem a teraszon a terítéket, mert ott is reggeliztünk. Imádom, amikor kint lehet enni, mert az egy más fajta életet jelent a téli beszrorultság után. Süt ránk a kelő nap, szürcsölgetjük a reggeli kávét még pizsiben, és ébredezünk. Bocs ébredezem. Mint mindent, ezt is egyedül. Aztán másra már nem volt szükség, mivel lementek a strandra, én már rég nem járok, ez az én környezet kímélő programom. Illetve ha tényleg meleg van már, reggel strand nyitás előtt lemegyek, úszom egy hatalmasat a tiszta vízben, aztán van úgy, hogy fél 11-ig is elnapozgatok, és mikor elkezd áradni a tömeg, hazajövök, és a teraszon olvasgatok tovább. Jobb, mint a strandon a földön, jó esetben egy nyugányon csinálni ugyanezt zajban, bűzben, keményen fekve. Aztán este újra lemegyek úszni egy jót. Na, de nem itt tartunk még. Délután apukához mentek valami kerti grillezésre. Ettől aztán mindig el is megy a kedvem, mert persze elmesélték, hogy éppen a zsebkendőnyi gyepterületet csöveztetik be, mert kompjúteres locsolórendszert vezettetnek be. Hát az akkora terület, hogy feltétlenül muszáj. Biztos a Nyúl Sanyiéknak olyan van, és nem akarnak lemaradni a hencegésben. Nekem meg kertészem van, aki locsol, füvet nyír, havat hány és minden olyasmit  elvégez, amit én nem igazán szeretnék. Persze ez nem verseny, röhej is lenne, mert hozzájuk képest én valahol a fasorban vagyok, mint földönfutó, gondolom a Zitácska számára mint ember, nem is léteznék, ha venné is a fáradságot, hogy tudomást vegyen rólam. Mondjuk nem igénylem. Gondolom én is levegőnek nézném azt a nőt, akinek a férjét nagy módszeresen elszerettem, aztán meg megvettem. Csakhogy én ilyet nem teszek ( a fent említett okok miatt, meg persze pénzem se lenne rá).Ez csak vicc. Egyébként se tenném, pedig kétszer is lett volna rá lehetőségem, a pasik egy cseppet sem voltak ellenemre, sőt az egyikbe még bele is voltam zúgva, de hát nősek voltak.... Meg is érdemlem, hogy egyedül maradtam, ahelyett, hogy jól lenyúltam volna valamelyiket, és most dúskálhatnék a pénzében. 

Aztán a Marciék este meg elmentek bulizni valami hegyi "partira", ami azt jelentette, hogy bográcsolás lett volna, ha az egészet el nem fújta volna a vihar. Telefonáltak is 10 körül, hogy menjek értük... Ott cidriztek az út szélén, mert addigra sajnos lezuhant a vihar, azóta is baromi hideg van, fúj a szél, és még a jóga is elmaradt valami bajnoki kézimeccs miatt. Aztán a vasárnapi ebéd kellős közepébe megérkeztek apukáék mintegy háromnegyed órával előbb, mint ahogy megbeszélték, mivel az a nagy szívesség történt, hogy ők vitték fel a gyerekeket Pestre. Gyorsan belapátolták a kaját, a cuccuk felét itt hagyták.  Közben Adrika is megérkezett egy félholt mókusbabával, ami valami rejtelmes módon pont a Roli elé zuhant a kiserdőben, ahol épp futott. Mármint a Roli. Azt kérdezték, megmarad-e, mert ha esetleg épp haldoklik, inkább földhöz csapják, ezt a kíméletes módját választván az eutanáziának. Így aztán mókus felszállítódott a klinikára, pár perccel előbbi info szerint még él, és hamarost eldől, menthető-e.

Hát, így zajlott az én nyomorúságos kis hétvégén. Még sírtam is, mert persze a macska bőszen éli a maga macskaéletét, újabb kóbor dög társult a kompániához, és szarik a fejemre. Engem még egy macska is elhagy. Muszáj lesz felkeresnem a pszichológusomat, mielőtt az önsajnálat ingoványába fulladok.